136838. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses jelzőkürt

Megjelent: 1956. évi március hó 1-én.. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.838. SZÁM 74. d. 1-7. OSZTÁLY B—16.285. ALAPSZÁM Elektromágneses jelzőkürt Robert Bosch G. m. b. H., Stuttgart. A bejelentés napja: 1944. március 31. Németországi elsőbbsége: 1943. április 21. Ismeretesek elektromágneses jelzőkürtök, amelyeknél a megszakítóhoz tartozó kondenzátort annak homlokoldalaira felfekvő tartók hordozzák. Az eddig ismert ily rendszerű kürtöknél a tartókat a kondenzátorral összeforrasztották. Hogy az áramhozzávezetést biztosabbá tegyék, a kondenzátor és a tartó között fóliából készült spirálist is alkalmaztak. E szerkezet megalkotásánál abból az előítéletből indultak ki, hogy a kondenzátor és annak hozzávezetéseit alkotó tartók között üzembiztos villamos összekötés csak forrasztás útján érhető el. Attól tartottak, hogy az érintkezési felületek oxidálódnak, ha nem alkalmaznak forrasztást. A tartók közé beforrasztott kondenzátorban azonban hátrányos jelenségek mutatkoztak. Az ilyen jelzőkürtök gépkocsikon mechanikus rezgéseknek vannak kitéve, melyek egyrészt a jármű mozgása következtében, másrészt valószínűen a gerjesztett hanghullámok következtében is jelentkeznek. E rázkódtatások hatása alatt a tartók és a kondenzátor közötti forrasztási helyek sok esetben meghibásodtak. Ha az egyik tartónál a kötés megszakad, akkor a másik tartó egyoldalúan van terhelve és bizonyos idő múlva eltörik. A találmány értelmében ezeket a hátrányokat azzal küszöböljük ki, hogy a kondenzátor tartóit rugalmasan és ívelten alakítjuk ki, mimellett az ívelt szakaszok a kondenzátor homlokoldalaiban lévő mélyedésekbe nyúlnak. A találmány egyik előnyös kiviteli alakjánál a rugalmas tartók önmagában ismert módon a kondenzátor áramhozzávezetéseit alkotják, anélkül azonban, hogy evégből a tartók a kondenzátorral össze volnának, forrasztva. Kitűnt, hogy a rögzítésnek ez a módja nemcsak mechanikus szempontból kifogástalan, hanem ha elegendő nagy rugófeszültséget választunk, a villamos kötés sem ad okot zavarokra. A rajzban a találmány egyik példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. Az ábra a megszakítót és a kondenzátort együttesen hordozó kengyel nézete. A kürt házában, a felvett példában, a ház hátsó falán az 1 hordozó kengyelt a 2 furaton átvezetett csavarral rögzítjük. A megszakító a hordozó kengyelhez oda van szegecselve. A megszakító lényegében a 3 érintkezőhordozóból és az ellenérintkezőt hordozó 4 megszakító rugóból van. Ugyanazok az 5 szegecsek, amelyek a megszakító részeit összetartják, a 8 kondenzátor 6 és 7 tartóit is a kengyelhez kötik. A 6 és 7 tartók a 9 és 10 helyeken befelé vannak hajlítva és a behajlított részek a kondenzátor homlokoldalaiban kialakított megfelelő kimélyítésekbe nyúlnak. Az 1 hordozókengyel szabad végén kialakított 11 furatban a rajzban fel nem tüntetett beállító csavart rendezünk el, amellyel a kengyel felső része előnyösen a rajzban fel nem tüntetett rúgó hatásával szemben emelhető, illetőleg süllyeszthető és ezzel a 4 megszakító rúgó és a rajzban fel nem tüntetett mágnes horgonya közötti kölcsönös helyzet beállítható. Szabadalmi igénypontok: 1. Elektromágneses jelzőkürt, melynek megszakítója és ahhoz tartozó, homlokoldalain tartók közt rögzített kondenzátora van, melyet rugalmasan kialakított kihajlított oly tartók jellemeznek, amelyek a kondenzátor homlokfelületeinek megfelelő kimélyítéseibe nyúlnak. 2. Az 1. igénypont szerinti jelzőkürt kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a rugalmas tartók a kondenzátorra forrasztás nélkül feküsznek fel és a kondenzátor áramhozzávezetéseit alkotják. 1 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 2523. Terv Nyomda, 1955. Felelős vezető; Bolgár Imre