136791. lajstromszámú szabadalom • Berendezés különösen befutófogadások számolására és jelzésére

Megjelent: 1955. december hó 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEfRÁS 136.791. SZÁM 43. a. 37-40. OSZTÁLY - V-4136. ALAPSZÁM Berendezés különösen befutófogadások számolására és jelzésére . Varsányi Lajos tisztviselő és Edinger Károly művezető, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1941. október 25. Ismeretes, hogy míg a lóversenyeken a „helyre" és a ,,tétre" való fogadásokat táblákon jelzik úgy, hogy minden játékos azonnal láthatja az egyes lo­vakra tett fogadások számát, addig a „befutóra" való fogadásnál ezek jelzése elmarad és csak a ver­seny lefutása után, az összes „befutó" fogadások átnézése alapján állapítják meg, hogy hányan ta­lálták el helyesen, hogy melyik ló lesz az első, melyik a második, illetve harmadik. Ennek folytán egyrészt a közönség sincs tájékozva a fogadások állásáról, másrészt a nyerő fogadások kiválasztása és összeadása sok munkáját és idejét veszi igénybe a versenyeket rendező társaság alkalmazottainak. A megoldandó feladat tehát az, hogy egyfelől az egyforma befutófogadások számát és összegét a pénztárnál állandóan összesítsük (így tehát nyomá­ban tudhatjuk, hogy pl. a 7—8 befutót hányan fogadták és milyen összegben), másfelől az egyfor­ma befutófogadások számát a közönség számára is láthatóvá tegyék (így tehát a fogadók láthatják, hogy pl. a 7—8. befutót hányan fogadták). Ezt a célt a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy 1. minden lehetséges befutó fogadás számára külön számoló-készüléket (a továbbiakban számo­lót) alkalmazunk, 2. a számolók mindegyike a szel­vényt (tikettet) kiadó készülékkel (készülékekkel) oly módon áll kényszerkapcsolatban, hogy amikor a készülék szelvényt (tikettet) ad valamely befu­tófogadásról, ugyanakkor és csak akkor a megfe­lelő számoló ezt a fogadást számolja is és 3. szá­molás eredménye a pénztártól nagyobb távolságra is látható legyen. A számolókészülék és a vele kényszerkapcsolat­ban levő szelvénytadó (tikettező) készülék alkot­ják tehát a találmány lényegét és felhasználhatók ehhez a berendezéshez önmagukban ismert alkat­részek és szerkezetek is. Ennek megfelelően a ta­lálmánynak több kiviteli alakja lehetséges, ame­lyek közül az alábbiakbani a csatolt rajz kapcsán kettőt ismertetünk példaképpen. Megemlítjük még, hogy a találmány szerinti be­rendezéssel a kívánt célon kívül még azt is elérjük, hogy egyrészt a fogadások üteme meggyorsul, mert nem kell az előző futam eredményeinek kiszámítá­sával annyi ideig várni, mint eddig, másrészt a kö­zönség jobban lévén tájékozva a fogadások állásá­ról, jobban látván, hogy melyek az ú. n. „outsider" lovak, inkább jut módja ezekre is fogadni, miáltal elkerülhető, hogy éppen ezek hozzanak nyerés ese­tében túlságosan nagy nyereményt, míg az esélye­sebb lovak nyerés esetén is csak keveset fizetnek. A találmány szerinti berendezés alkalmazásával a fogadások is jobban szétoszlanak, miáltal a kifize>­tések reálisabb szétosztást nyernek. . A rajzon az 1. ábra azt a kiviteli alakot mutat­ja, amelynél a lehetséges befutófogadások sakk­táblaszerűen vannak feltüntetve, ahol is a sakk­táblának annyi vízszintes és annyi függélyes osz­lopa van, amennyi a versenyben, résztvenni szokott lovak legnagyobb száma (többnyire 30; a rajzon egyszerűség kedvéért csak 4-4 ilyen oszlopot tün­tettünk fel). A vízszintes oszlopok sorszáma jelzi az elsőnek, a függélyes oszlopoké pedig a második­nak befutó lovak számát' úgy, hogy az oszlopok kereszteződésénél levő mező a befutó lópár sor­számát mutatja (pl. 3—1. ahol a 3. számú ló fut be elsőnek, az 1. sz. pedig másodiknak). A tájéko­zódást megkönnyítendő, hogy a „sakktábla" a sze­gélyén feltüntethetjük az oszlop számát. Minden egyes mezőben tiketttet adó b szerkezet van, aniely — minden fogadópénztárnál csak egység­áru tikettet szoktak kiszolgáltatni — célszerűen a c gomb megnyomásakor kiad egy egységárú tiket­tet és célszerűen egyben összegezi az általa kia­dott tikettek számát vagy *— ami lényegében ugyanaz — a kiadott tikettek együttes értékét és azt célszerűen, kívülről látható módon mutatja is. A most vázolt esetben tehát a tikettező szerke­zet hasonlatos az általában használt billentyűs pénztárgépekhez és mint ilyen nem tartozik a ta­lálmány keretébe. A b tikettező szerkezét vagy az azt működtető c gomb önmagábap ismert módon mechanikus összeköttetésben áll a d számolóval (amely önmagában szintén ismeretes) és azt min­den egyes tikett kiszolgáltatásánál egy egységgel tovább viszi. ' * A most leírt kiviteli: alaknak módosítása, amikor a tikettezőszerkezet egyszerre két szamot mutat:

Next

/
Oldalképek
Tartalom