136731. lajstromszámú szabadalom • Gépijárművek stb. tüzelőanyagtartályainak zárószerkezete

Megjelent: 1955. október hó 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.731. SZÁM 63. c. 58—91. OSZTÁLY — R-8688. ALAPSZÁM Gépijárművek stb. tüzelőanyagtartályainak zárószerkezete Ringhoffer—Tatra—Werke A. G., Prag-Smichov A bejelentés napja: 1943. július 22. Németországi elsőbbsége: 1942. november 5. A szitaszövetbetétes tartály toldatra csavar olt, ismert tüzelőanyagtartály-zárószerkezetek hátránya, hogy menet közben a jármű megrázkódtatása folytán ä zár felé mozgó benzin, különösen, ha a tartály tele van, a záron át könnyen kiloccsan. Gyakran az is előfordul, hogy a zárdugó a tartály töltésénél a földre esik és szenynyes lesz, amikor is a szitán át szennyező anyagok kerülnek a tartályba. A találmány szerinti tartályzárnak az az előnye, hogy nem kell megoldani, hanem a tartály toldatával állandóan összeköttetésben marad; emellett a tartály nyitása a zárószerkezet kihúzásával történik. . . A találmány lényege az, hogy a tartály toldatában a tartályba nyúló, oldalnyílással ellátott cső van elrendezve, amelybén egy második cső tömi tetten eltolható. A külső végén csavarmenetes fedővel ellátott belső cső hengeres falában két, egymással szemben, különböző magasságban fekvő nyílás van, úgyhogy a cső bizonyos hosszának a toldatból való kiemelése után, e ' nyílásokon és a toldat nyílásán át a tartály hozzáférhető. Emellett mind a fedő, mind a kiemelhető cső alsó része át van törve. A találmányi szerkezet működési módjátalább a csatolt rajzon szemléltetett kiviteli példa nyomán ismertetjük. Az 1. ábra a nyitott tartály vázlatos keresztmetszete. A 2. ábra a csukott tartályt szemlélteti. Az —1— tartályba a —3— oldalnyílással ellátott —2— csőként kialakított toldat nyúlik le. Az alul nyitott —2— csőbe, tömítetten, —4— cső van betolva, melynek falában—5— és —6— nyílások úgy vannak kiképezve, hogy a csőnek a tartályból való kihúzásánál a —6—- nyílás az —1— tartály fölé kerül, míg az —5— nyílás a —2— toldat —3— nyílásával fedeződik. A —4— cső alsó —9— vége nyitott, felső vége pedig a —8— légbebocsátó nyílással ellátott —7— fedőt hord. A —4— cső kihúzása után (1. ábra) a benzinszivattyú tömlőjének —10— végét vagy tölcsért vezethetünk a —6— nyílásba. A benzin betöltése után a —4—- csövet ismét a tartályba toljuk, és a —7— fedőt, —11— csavarmenetes részével, az —1— tartály szájnyílására csavarjuk. Menet közben, a benzinfogyasztásnak megfelelően, levegő áramlik a —8— nyíláson át és a —4— csőben uralkodó benzinszint gyorsan leszáll, míg a cső teljesen kiürül, ami meggátolja benzinnek a fedő felé fecskendezését és a tartályból való kilocesanását. A —4— cső a löketet határoló és/vagy a —2— és —4— csöveknek egymáshoz képest való elforgását meggátló és a —3— és —5— nyílások fedeződését biztosító ütközővel lehet ellátva. A —3— oldalnyílás és a —9— végnyílás szitaszövettel lehet borítva. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a találmány szerinti tartálytoldatnál a benzintartályok ismert zárószerkezeteinek hátrányai nem lépnek •fel Szabadalmi igénypontok: 1. Gépi járművek stb. tüzelőanyagtartályainak zárószerkezete, azzal jellemezve, hogy a tartály toldatában (3) oldalnyílással ellátott befelé nyúló, helytálló (2) cső van elrendezve, melyben külső végén zárt (4) cső tömítetten eltolható,. melynek hengeres falán egymáshoz képest eltolt nyílások úgy vannak elrendezve, hogy a cső kiemelésénél az egyik nyílás a helytálló cső nyílásával fedeződik, míg a másik nyílás a tartályból kiáll. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal' jellemezve, hogy az eltolható (4) csövet a tartályba levegőt vezető (8,9) nyílások törik át. . 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az eltolható (4) cső feje csavarmenetes, úgyhogy a tartályra csavarolható. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, jellemezve a helytálló, illetve eltolható cső betöltő és/vagy légnyílásait borító szitabetéte;kkel. (1 rajz) A kiadásért felel a Nyomtatványellátó Vállalat .igazgatója 1939. Terv Nyomda 1955. — Felelős vezető: Bolgár Imre