136665. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növényi enyv előállítására

Megjelent: 1955. október hó 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.665. SZÁM. 22. i. OSZTÁLY - K-16 066. ALAPSZÁM Eljárás növényi enyv előállítására Dr. Kruspach Zoltán oki. gazda, uradalmi számtartó, Iregszemcse. A bejelentés napja: 1942. augusztus 31. A találmány eljárás a dextrinét felülmúló ra­gadóképességű növényi enyv előállítására. A találmány szerint az enyvet a lupinus-félék magvaiból erjesztéssel nyert vizes kivonatnak koa­gulálása útján állítjuk elő. A feldolgozásra minden lupinus-fajtának mag­vai alkalmasak, azonban a keserű csillagfürtök magvainak feldolgozása elsősorban fontos, mert ezek az egyébként igen értékes tápanyagokat tar­tartalmazó magvak mérgező hatású lupinin tartal­muknál fogva, eddig a zöld trágyázására használt növény vetőmagján kívül csak hal takarmány gya­nánt voltak értékesíthetők. A vizes kivonatot célszerűen a durván darált magvaknak lehetőleg meleg, azonban a fehérje megalvadási pontját meg nem haladó, tehát mint­egy 60—70 C° hőmérsékletű, a magdara elfedésére éppen elegendő menyiségű vízben való áztatásá­val készítjük. Az erjedés 6—7 óra múlva beáll és 24 óra múlva az oldatot lehúzzuk majd pedig friss meleg vízzel a már leírt módon másodszori kivonatolást végzünk, Minthogy a lupinin nagy része oldatba megy át, a dara, amelyet esetleg centrifugálás útján a kivonatot tartalmazó oldat­tól megszabadítottuk, és vízzel kimostuk, nedve­sen vagy megszárítva értékes takarmányként álta­lánosan feletethető. A mosóvíz csak kevés érté­kesíthető anyagot tartalmaz úgy, hogy ennek to­vábbi feldolgozása nem gazdaságos. A vizes kivonatban lévő anyagokat lecsapjuk, A lecsapás savval vagy alkáliákkal is végezhető, azonban a legegyszerűbb és legcélszerűbb módja a lecsapásnak a vízzel való hígítás. Elegendő az oldatot térfogatának egyharmad részére rugó mennyiségű vízzel felönteni, hogy aprószemű csa­padék váljék ki, amelyet centrifugálással vagy szűrősajtókon választunk el az oldattól. Az így nyert anyag már ragadós, azonban ra­gadósságát még fokozhatjuk.. Ez két féle módon történhetik. Az egyik módszer, hogy az anyaghoz boraxot adunk, miáltal mézszerűvé, világos, méz­sárga színűvé válik és kényes anyagok ragasztá­sára kiválóan alkalmas. A másik mód szerint az anyagot erjesztésnek vetjük alá. E célból a centrifugából vagy szűrősajtóból ki­vett anyagot 25—35 C° hőmérsékleten mintegy 3 napig kádakban pihentetjük, mialatt erjed és rendkívül sűrűn folyóssá és igen nagy ragadóké­pességűvé válik. Az anyag ez állapotban is hasz­nálható ugyan ragasztásra, azonban igen nehezen kenhető. Kenhetőségét lúghozzáadásával fokoz­hatjuk. A legalkalmasabb erre a célra az ammó­niák. Ennek hozzáadásával az anyag mézgaszerű­vé válik. Ha az anyag súlyára számított 5% kon­centrált ammóniákot adunk hozzá, ez a további erjedést is meggátolja úgy, hogy egyéb baktericid anyagokat nem kell hozzáadnunk. Az erjedéskor keletkező szagot célszerűen illatosítható anyaggal, pl. nitrobenzollal fedjük át. Az erjesztett vagy erjesztetlen anyagot azonban 50 C°-nál nem ma­gasabb hőmérsékleten be is száríthatjuk. Az er­jesztetlenül beszárított, porított anyaghoz borax­port keverünk. A száraz anyag vízzel ismét az eredeti ragasztó anyagot szolgáltatja. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás növényi enyv előállítására, amelyre jellemző, hogy lupinus-félék magvainak erjedése közben nyert kivonatát koaguáltatjuk. 2. Az 1. igénypontban meghatározott eljárás megvalósítási módja, amelyre jellemző, hogy a durván darált' lupinus magvakat lehetőleg meleg, de a fehérje megalvadási pontját meg nem haladó hőmérsékletű, a darát éppen elfedő mennyiségű vízben áztatva erjesztjük és a kivonatot az oldat­nak vízzel való hígítása által lecsapjuk. 3. Az 1. vagy 2. igénypontban meghatározott eljárás megvalósítási módja, amelyre jellemző, hogy a koagulumot erjesztésnek vetjük alá. 4. Az 1—2. vagy 3. igénypontban meghatározott eljárás megvalósítási módja, amelyre jellemao, hogy a lecsapott és víztelenített kivonathoz er­jesztés után ammóniákot adunk. 5. Az 1., 2. vagy 3. igénypontban meghatározott eljárás megvalósítási módja, amelyre jellemző, hogy az erjesztett kivonatot beszárítjuk. 6. Az 1., 2. vagy 5. igénypontban meghatáro­zott eljárás megvalósítási módja, amelyre jellem­ző, hogy a folyós ill. beszárított koagulumhoz bo­raxot keverünk. 7. Az 1., .2., .3. vagy 4. igénypontokban megha­tározott eljárás megvalósítási módja, amelyre jel­lemző, hogy az erjesztett koagulumhoz baktericid anyagokat adunk. A kiadásért felel a Nyomtatványellátó Vállalat igazgatója 1850. Terv Nyomda 1955. — Felelős vezető: Bolgár Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom