136634. lajstromszámú szabadalom • Bordáscsöves hőkicserélő

Megjelent: 1955. október 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.634. SZÁM 17. f. OSZTÁLY — B-16.Q76. ALAPSZÁM BordáscsiSwss faílkicserél© Brown, Boveri & Cie. Aktiengesellschaft, Mannheim. • A bejelentés napja: 1943. október 18. Németországi elsőbbsége: 1942. október 17. Hőkicserélők, amilyeneket pl. a hütőiparban használnak, általában csövekből, csőkígyókból vagy csőnyalábokból vannak összetéve. Főleg ha a hő­átadás folyékony és gázalakú, ill. két gázalakú közeg kötött megy végbe, akkor a csövek külső oldalán bordákat szoktak a hőátadás fokozására alkalmazni. A széltében ismeretes ilyen bordáscsövek pl. úgy készülnek, hogy bádogszalagot fektetnek csavar­vonal-alakban a cső köré és vele összeforrasztják vagy összehegesztik, mégpedig úgy, hogy a bordák merőlegesek a cső tengelyére. Ilyen bordáscsöve­ket úgy is készítenek, hogy körgyűrű alakú bá­doglapokat húznak fel hellyel-közzel a csőre és rá­forrasztják, ráhegesztik, vagy folyós fémfürdőbe merítve erősítik meg rajta. Továbbá a bordák olyan bádogtáblák is lehetnek, melyeken a. hőki­cserélő csöveknek megfelelő számú- lyuk van. Az így előkészített bádogtáblákat ugyancsak egymás­tól bizonyos távolságnyira a csőcsoportra, ill. cső­nyalábra húzzák és az említett módon rögzítik. Ez a szerkezet az iparban lemellás cső növen isme­retes. Az, ilyen ismert kivitelű bordás, ill. lamellás csö­veknél nem lehet a bordákat, ill. lamellákat tel­jesen kihasználni a hőhatásra, azaz a bordákhoz, ill. lamellákhoz szükséges anyagmennyiség nem áll arányban a vele elért hőátadással. Ezért az ilyen hőkicserélők tér szükséglete, súlya és anyag­felhasználása aránylag nagy. Abból kiindulva, hogy a hőátadást kis kereszt­metszetekkel, ill. kis sugarú bordákkal jelentősen lehet növelni, készültek már olyan hőkicserélők, amelyeknél a csőbordákat huzalrendszer helyette­sítette. A hőkicserélő csöveivel jól vezetőén össze­kötött ilyen huzalrendszerek igen sokféle kivitel­ben készülnek. Huzalból készült csőbordáknál a hőátadást még az is jelentékenyen növeli, hogy á hőkicserélő csövei mentén áramló közegnek sok aránylag éles él áll útjában, amelyek az áramló közeg határrétegeit felhasogatják. Növeli ' a hő­átadást az ilyen szerkezeteknél az is, hogy a hő­kicserélő szervekként szereplő huzaloknál a. felü­le.t és a keresztmetszet aránya igen nagy. A hő­átadás növelése kisebbíti a hőkicserélő méreteit, másrészt huzalok alkalmazásával jelentősen csök­kenthető a hőkicserélő súlya. Az ilyen, huzalok­ból, ill. huzalrendszerből és csövekből készült hő­kicserélők készítése azonban viszonylag bonyolult és ezért ezek költségesek. Az anyagmegtakarítás­sal szemben áll tehát a nagyobb munkaszükséglet. A találmány olyan bordáscsövekből álló hő­kicserélő, melynél egyfelől érvényre jutnak a csö­vekkel kapcsolatos huzalok előnyei, másfelől azon­ban elkerüljük ezeknek az előállítás tekintetében jelentkező hátrányait. Ezt .úgy érjük el, hogy a hőkicserélő csöveken kerékküllőkhöz hasonló bá­dogbordákat alkalmazunk, amelyeken az egyes küllőket sugárirányban több egymásután követ­kező áthidalás köti össze egymással. Az ilyen borda például úgy készül, hogy körgyűrűalakú bádogtárcsákat úgy csákozunk ki, hogy a teli tár­csából csak a küllők és az ezeket összekötő át­hidalások maradnak meg. A találmány szerint lehet a bordákat több, pl. négy hőkicserélő cső számára egy darabból készí­teni, amikoris a több hőkicserélő csőhöz tartozó küllők, ill. ezek összekötő áthidalásai átmennek egymásba. Egy másik kiviteli mód, hogy meg­felelően kicsákozott folytonos bádogcsíkot csavar­vonal-alakban a hőkicserélő csőre tekercselünk. és vele ismert módon összekötjük. A rajz 1. es 2. ábráján két nézetben látható ki­kitelnél az a hőkicserélő cső b bordái kerek bá­dogtárcsák, melyek kicsákozás útján készült vé­kony küllők és huzalkoszorúk rendszeréből állnak, így elérjük, hogy a bádogbordák felülete a leg­nagyobb lesz súlyához viszonyítva. Egyébként a b bordákon ismert módon az a cső átmérőjének megfelelő nyílás van húzással felperemezve. A bordák a csövön ugyancsak ismert módon for­rasztással, hegesztéssel vagy folyós fémfürdőbe merítéssel vannak rögzítve. Az éleknek az áramló közegre kifejtett kedvező hatását kihasználandó, a bordák és áthidalásaik lehetőleg kis keresztmet­szetűek, pl. huzalalakúak. Keresztmetszetük pél­dául négyzetes, amit egyszerűen úgy érünk el, hogy szélességüket nagyjából a bádog vastagságá­val egyenlőre vesszük. Ha más, pl. köralakú vagy a hőátadáshoz különösen kedvező csillagalakú ke­resztmetszet kívánatos, akkor a tárcsákat odorban még külön meg kell munkálni. A bordák úgy mé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom