136624. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés már famentesített háncszárak, különösen zöld len tisztítására (fésülésére)

Megjelent: 1955. október 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.624. SZÁM 76. b. 30-37. OSZTÁLY — 0-1881. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés már famentesített háncsszárak» különösen zöld len tisztítására (fésülésére) Opitz József mérnök, Niedermohren. A bejelentés napja; 1943. január 23. Németországi elsőbbsége: 1942. január 23. Ismeretesek már zöld lent faimentesítő újabb gé­pek, amelyek nem a törési elv szerint dolgoznak és jól famentesített nyers rostot szolgáltatnak. A lennek a gyökértől az ágas rész kezdetéig terjedő szár­része, tehát körülbelül a teljes szárhosszúságnak 2/s-a famentes. Az ágas résztől a virágos végekig az elágazásban lévő fa is szét van ugyan választva a rostszalagtól, de hálószerűén be van ágyazva a nagyon finom, dúsan szétágazó háncskötegszalagok közé, úgyhogy a háncskötegszalagok között még vékony és hosszú farészecskék vannak. A hely­zetet az 1., 2., 3. és 4. ábra világítja meg. Az 1. ábra a zöld len szárát ábrázolja. Amint már említettük, a lenszár teljes hosszúságának "/g-át a szárhossz és 1 /3-át a virágos rész teszi ki. A 2. ábra a famentesített szárat ábrázolja. Ed­dig sikerült ugyan a famentesítésnek alávetett szárrészt a fától valóban teljesen megszabadítani, ez azonban a virágos részben nem volt lehetséges. A fa ugyan a virágos részen is le van választva, de — amint már kifejtettük — mégis ott van a nagyon finom, dúsan szétágazó háncskötegszalagok között hosszú és vékony farészecskék alakjában. Már megkísérelték ezeket az elágazó virágos ré­szeket is teljesen famentessé tenni, de ez eddig nem sikerült. Ennek oka pedig az ágas rész külö­nös morfológiai természetében rejlik, az ágas rész­nek ugyanis gyönge és más minőségű háncs mel­lett viszonylag erősebb és szívósabb fája van, mint a szár közép- és gyökérrészének. A háncs utó tiszti fásához, azaz a virágos résszel együtt vett szár teljes famentesítéséhez eddig a legkülönbözőbb gépeket alkalmazták. Először is megemlítjük a tiloló-turbinákat, továbbá simító­, berendezések jönnek tekintetbe és nem utolsó sor­ban a gerebenező gépek, ámbár az utóbbiak a fa­részecskék kifésülésén kívül még a rostot is oszt­ják, k . • Mindezek az ismert berendezések azonban csak hiányosan és csak nagy rostveszteség' árán teljesí­tették azokat a várakozásokat, amelyeket velük szemben támasztottak. Mindannyian az úgyneve­zett befogás-átváltási elv szerint dolgoznak, vagyis a háncs befogó (szorító) berendezésbe kerül, és­pedig a szárnak vagy a virágos, vágy a gyökér­részét fogják be. Ezzel a szorító, vagy befogó be­rendezéssel azután a tisztító berendezés úgy dol­gozik együtt, hogy a be nem fogott szárrész kerül kimunkálás, azaz tisztítás alá. E tisztító eljárás be­fejezése után következik a befogás átváltása és a tisztító berendezés hasonló módon a másik szár­részt dolgozza fel. Itt mindig a szárhosszúságnak V3—1 A-ét fogjuk be és a tisztító feldolgozásra a szárrésznek 2 /s— 3 /i része marad fenn. A len mechanikai feldolgozásmódjának kezdete óta felmerült az a kérdés, vajon a lenszárnak előbb a gyökér-, vagy a virágos része kerüljön-e tisztító, feldolgozásra. Mindeddig ez a kérdés még nyitott és vitás, bár ennek a rosthozam szempont­jából súlyos következményei vannak, amint azt a már említett 3. és 4. ábrák különösen szemlélte­tően mutatják. Ha a lenszár tisztítását a virágos végtől a gyökér felé kezdik, vagyis tehát a fésü­lés tisztítás céljából a 3. ábrának megfelelően a virágos résztől a gyökér felé halad, akkor ezáltal rostok vesznek el, mivel a fésülés á szár felépíté­sével ellentétesen, helytelenül megy végbe. A 4. ábra mutatja a helyes fésülési eljárást. Itt a fé­sülés a szár felépítésével megegyezően a gyökér­végtől a virágos rész felé halad, úgyhogy ezáltal a farészecskék különösen a virágos részből rost-Veszteség nélkül, kifogástalanul kiválaszthatók. De még ha a fésülést tisztítás céljából a 4i ábrá­val egyezően a gyökértől a csúcs .felé kezdik is, a befogás szükséges átváltása a szárhosszúság har­madában vagy negyedében hátrányosan hat a rost­hozam szempontjából, minthogy a gyökérrésznek (a szárhosszúság 2 /s— 3 /i-é) a fésű- vagy kaparó­szerű szerszámokkal való megmunkálása után az ágas részt is meg kell fogni és így a szerszámok a szárszerkezet elrendezésével ellentétesen, a ter­mészetes fekvéssel szemben erőszakosan súrolják vagy fésülik a finoman szétágazó háncsrostfátyol­nak hosszú, vékony leválasztott farészecskékkel

Next

/
Oldalképek
Tartalom