136620. lajstromszámú szabadalom • Nagyfrekvenciás vasmag

Megjelent: 1955. október ]-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.620. SZÁM 21. g. 29-35. OSZTÁLY .— L-9482. ALAPSZÁM Nagyfrekvenciás vasmag C. Lorenz Aktiengesellschaft, Berlin—»Tempelhof. A bejelentés napja: 1944. március 28. Németországi elsőbbsége: 1943. április 22. A nagyfrekvenciás vasmagokban keletkező vesz­teségek jelentős részét a dielektromos veszteségek alkotják. Ezek onnan erednek, hogy a mag egyes vasrészecskéit egymással sorbakapcsolt kondenzá­toroknak kell tekinteni, amelyek a tekerccsel léte­sített villamos tér befolyása alatt állnak. E dielekt­romos veszteségek csökkenésé végett elrendeztek már a mag és a tekercs között olyan vezető fém­réteget, amelynek a" tekercs tengelyével párhuza­mos rése volt. Evvel a rendszabállyal azonban nem lehetett a veszteségeket csökkenteni, mert a fém­rétegben. ugyancsak veszteségeket jelentő örvény­áramok keletkeztek. Ugyanez okból nem lehetett a kívánt eredményt elérni avval az ismert elren­dezéssel sem, amelyben a vasmagon a mag tenge­lyével párhuzamosan rézcsíkok vannak. Ez esetben is örvényáramok keletkeznek a rézcsíkokon, ame­lyek járulékos veszteségeket okoznak. A találmány célja a nagyfrekvenciás vasmagok­ban keletkező dielektromos veszteségek csökken­tése anélkül, hogy örvényáramok okozta járulékos veszteségek keletkeznének. Ezt a találmány sze­rint úgy érjük el, hogy a vasmag szigetelt vasré­szecskéinek kötőanyagához félvezetőt, például kol­loidális grafitot adunk hozzá. E rendszabály alkal­mazásakor ügyelni kell arra, hogy a vasrészecskék egymástól jól legyenek szigetelve, mert különben a találmány szerinti adalék járulékos örvényára­mokat okozó vezető összeköttetéseket létesít az egyes vasrészecskék között. A kötőanyaghoz ke­vert félvezető anyag a kötőanyagot kis mértékben vezetővé teszi, minek folytán a magon áthatoló villamos erővonalak a kötőanyagban haladnak és így nem alakulhat ki villamos tér. Az adalék mennyiségét előnyösen úgy választjuk meg, hogy a vasmag haránt ellenállása 500 ohmnál kisebb le­gyen. Ismeretes ugyan már grafitnak vasmagokhoz való hozzáadása, azonban ennek a rendszabálynak a célja csak a vasmagok sajtolására való sajtolófor­ma kímélése volt, mert a grafit kenőanyagként hat. Az ismert" grafitadalékkal tehát nem a di­elektromos veszteségeket kívánták csökkenteni. Ezt a célt az alkalmazott adalék kis mennyiségé­vel nem is lehetett volna elérni. Kísérletek azt mutatták, hogy kolloidális grafit­nak a találmány szerinti hozzáadása a vasmag kö­tőanyagához jelentékenyen növeli a vasmagos te­kercs jósági tényezőjét. Ennek a növelésnek a mértéke 70—80%-ot is elérhet. A találmány to­vábbá abban különbözik nagyon előnyösen á réz­csíkok vagy vezető fémrétegek alkalmazásától, hogy bármilyen alakú vasmagra alkalmazható. Szabadalmi igénypontok: 1. Nagyfrekvenciás vasmag, amelyre jellemző, hogy az egymástól szigetelt vasrészecskék kötő­anyaga félvezetővel kevert. • 2. Az 1. igénypont szerinti vasmag kiviteli alak­ja, amelyre jellemző, hogy a félvezetőt kolloidális grafit alkotja. 3. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti vasmag ki­viteli alakja, amelyre jellemző, hogy a vasmag kötőanyaga a vasmag harántellenállását 500 ohm­nál kisebb értékre csökkentő mennyiségű félveze­tőt tartalmaz. A kiadásért felel a Nyomtatványellátó Vállalat igazgatója. 1845. Terv Nyomda, 1955. Felelős vezető: Bolgár Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom