136603. lajstromszámú szabadalom • Párnázat, illetve kárpitozási kellékanyag ülésekhez, fekvőhelyekhez, matracokhoz, stb.

Megjelent: 1955. október 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.603. SZÁM 56. a. OSZTÁLY - C-5677. ALAPSZÁM Párnázat, illetve kárpitozás! kellékanyag ülésekhez, fekvőhelyekhez, matracokhoz atb." Iüj. Czuczai Árpád kárpitossegéd, Rákospalota A bejelentés napja: 1942. október 10. A találmány párnázat ülésekhez, fekvőhelyekhez, matracokhoz, háttámlákhoz és mindenféle kárpitbútorokhoz, melynek legalábbis egyik oldalát élképző szegély határolja. Eddig az élképző szegélyt akként állították elő, hogy a tömővászon alá tömőanyagot, pl. afrikot vagy lószőrt töltöttek, majd a tömővászon szélét visszahajlították és további ún. élvarrással akként rögzítették, hogy külső széle felé keresztmetszetében hengerszerű szegély jött létre. Az élképző szegélynek fentiek szerinti előállítása körülményes, hosszadalmas és aránylag sok anyagot igényel. Hátránya az ismert kivitelnek az is, hogy előállításához különleges szakmunkára van szükség. A már megadott okokból is költséges előállítási módot még inkább megdrágítja az, hogy az ekként előállított, élképző szegély alakjának és helyzetének rögzítéséhez aránylag sok zsineg kell. Hátrány az is, hogy az ekként előállított él alakját a párnázat használata során elveszíti, illetve változtatja, továbbá, hogy az él nem eléggé sima. A találmány célja az előbbiekben jelzett hátrányoknak legalábbis messzemenő kiküszöbölése. A találmány szerint ezt azzal érjük el, hogy az élképző szegélyt vagy ennék töltetét hosszúkás bunkó alakja szerinti keresztmetszetű, a bunkó hossztengelyvonala körül rugalmasan hajlékony léc alkotja, mely a tömővászonhoz van erősítve oly helyzetben, hogy a párnázat illető oldalának külső szegélyezését a léc bunkós keresztmetszetének vastagabb, lekerekített vége alkotja. A találmány szerinti léc alkalmazásával az élképző szegélyt gyorsan és pontosan, a mindenkor kívánt alaknak megfelelően, még kevéssé gyakorlott munkás is előállíthatja, emellett a léc rögzítése, zsinegelése révén, aránylag kis számú öltéssel történhetik, ami munka- és anyagmegtakarítással jár. Mivel pedig a találmány szerinti léc nemcsak töltetként, a tömővászon alá helyezve alkalmazható, hanem a tömővászon szélére minden további nélkül csupaszon is felfektethető és ily állapotában rögzíthető, a találmány lehetővé teszi annak a vászonnak a megtakarítását is, mely az ismert kivitel esetében az élképzésre felhasznált tömőanyag burkolásához volt szükséges. A találmány igen fontos előnye, hogy az élképző léc élettartama úgyszólván határtalan, mert nem törik és nem kopik, továbbá, hogy az eddiginél simább, mindenkor egyenesen maradó és egyébként is alaktartó élt ad. A találmányt, további jellemzőivel, a rajzon vázlatosan feltüntetett foganatosítási példái kapcsán magyarázzuk meg. Az 1. ábra rugóbetétes párnázat függőleges metszete, a — melynek felső, baloldali sarkán az ismert — jobboldali felső sarkán pedig a találmány szerinti, élképző szegélyt tüntettük fel. A 2. és 4. ábra a találmány szerinti, élképző léc egy részének felülnézete. A 3. ábra a 2. ábra 3—3, az 5. ábra pedig a 4. ábra 5—5 vonala mentén vett ke*resztmetszet. A 6. ábra .a találmány szerinti, élképző léc további foganatosítási példájának távlati képe. A 7. és 8. ábrán felülnézetben két élképző lécnek a párnázat egyik sarokrészén való egymáshoz csatlakoztatását tüntettük fel. Az 1. ábra rugóbetétes párnázatot mutat, mely pl. üléshez vagy fekvőhelyhez használható. Az —a— rugótekercseket, amelyek alul, az ábrázolt példa esetében, szokásosan, közvetlenül a —j— fakerethez vannak erősítve, fent, ugyancsak szokásosan, az ábrázolt esetben, kerek keresztmetszetű —b— fémrúdből álló tartókeret foglalja egybe. E tartókerethez, egyébként ismeretesen,, zsinegelés révén, az úgynevezett rugóvászon van erősítve, amelyet az 1. ábrán —c— jelöl. E —c— rugóvászon felett van az ugyancsak szokásos —d— tömővászon. A —c— és —d— vásznak közötti üreget tömőanyaggal, pl. afrikkal vagy lószőrrel töltjük ki és a két vásznat, ismeretes módon, —k—> öltésekkel erősítjük egymáshoz. A párnázat felső oldalának szélén az élképzéshez szükséges szegélyt, az 1. ábra felső, baloldali sarkán látható módon, eddig úgy állították elő, hogy a —d— tömővászon szélét az —f— tömőanyag alá visszahajlították és további ún. élvarrással akként rögzítették, hogy külső széle felé keresztmetszetében hengerszerű szegély jött létre. Az élképző szegély mindenkor kívánt keresztmetszeti alakját, a szükséghez képest, kisebb vagy nagyobb számú ölté-