136582. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés lemezborítású öntött tömböknek és lemezeknek könnyűfémből, illetőleg könnyűfémötvözetekből való előállítására

Megjelent: 1955. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.582. SZÁM. 31. e. 10-25. OSZTÁLY. — M-12.713. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés lemezborítású öntött tömböknek és lemezeknek könnyűfémből, illetőleg könnyufémÖtvözetekből való előállítására Dürener Metallwerke Aktiengesellschaft, Berlin-Borsigwalde. A bejelentés napja: 1943. április 15. A találmány eljárás és berendezés lemezborítású öntött tömbök és lemezek előállítására, melyeknél a mag vagy a bevonó anyag vagy mindkettő könnyűfémből, illetőleg könnyűfémötvözetekből van és amelynél a bevonó anyagot a magra folyékony állapotban viszik fel. A találmány értelmében e felvitel végett a magot a kokillába vitt és a bevonó réteg előállítására való ömledékbe a merítő öntő eljárással merítjük. Ismeretesek olyan eljárások, amelyekkel fémeket vagy ötvözeteket más fémekkel vagy ötvözetekkel úgy vonnak be, hogy a bevonandó telteket a bevonó fém ömledéket tartalmazó tartályba merítik. Mindezeknek az ismert eljárásoknak közös tulajdonsága, hogy azokkal oly vastag és egyenletes rétegek, aminők például a hengereléshez használt platinákhoz szükségesek, nem állíthatók elő. Sőt az ismert eljárásokkal csak leheletvékonyságú bevonatok létesíthetők, mert a magot a még folyékony ömledékből rövidebb vagy hosszabb bemerítés után ki kell húzni. Ezzel szemben a találmány szerinti eljárás lehetővé teszi, hogy tetszőleges vastagságú és egyenletes bevonó rétegeket állítsunk elő. A találmány értelmében a szilárd öntöttfémből való magot a bevonáshoz használt anyagból készült ömledékkel megtöltött kokillába vezetjük, a bevonó anyag ömledéket kiszorítással, mégpedig vagy a magot alkotó tömb lesüllyesztésével, vagy mozgathatóan elrendezett kokillafalakkal a magot alkotó tömb bevonandó falaira egyenleteseri elosztjuk és a kokillában megmaradó, egész bevonó ömledéket a magon a kokillában megdermedni hagyjuk: A találmány értelmében az eljárást oly kokillában foganatosítjuk, melynek térfogata akként van méretezve, hogy azt a bemerített mag és a mag bevonásához használt anyag együttesen kitölti. Ebbe a kokillába először a bevonathoz használt fémet beöntjük, mégpedig előnyösen valamivel • többcrt, mint amennyi a bevonat elkészítéséhez szükséges. Ezután a magot alkotó tömböt felülről az ömledékbe süllyesztjük, miközben a tömb kiszorító hatása következtében az ömledék a kokillában felemelkedik és a tömb, valamint a kokilla fala közötti teret kitölti. Ezután az ömledéket a mag bemerített állapotában megdermedni hagyjuk. A magot alkotó tömböt és a kokillát az eljárás megkezdése előtt úgy kell felfűteni," hogy a bevonáshoz használt anyag elegendő hosszú ideig folyékony, halmazállapotban maradjon, úgyhogy a magot alkotó tömb lesüllyesztése közben a tömb felső szegélyéig felszállj on és a két anyag kifogástalan összehegedését biztosítsa. A mag és a bevonóréteg közötti összehegedést hátrányosan befolyásoló oxidhártyák keletkezésének megakadályozása végett az eljárást önmagában ismert módon alkalmas gázatrnoszférában vagy más ismert oly eszközök alkalmazásával foganatosítjuk, amelyek már meglévő oxidhártyákat redukálnak, vagy azok keletkezését megakadályozzák. Hogy a bevonó anyagréteg vastagsága minden pontban teljesen egyenletes legyen, a kokillában hosszirányú hornyok vagy más oly elemek alakíthatók ki, amelyek a magot alkotó tömböt' aa ömledékbe való süllyedése közben vezetik. A rajzban a találmány szerinti eljárás foganatosítására lalkalmasj kokilla két kiviteli alakját tüntettük fel. Az 1. ábra az egyik kivitelű kokilla hosszmetszete, a 2. 'ábra ugyanannak felülnézete, a 3. ábra egy másik kivitelű kokilla hosszmetszete, a 4. ábra ugyanannak a kokillának felülnézete. • Az 1. és 2. ábra szerinti kokillában a bevonóanyagot alkotó 2 ömledéket az 1 kokillába öntjük, még pedig oly mennyiségben, amely szükséges ahhoz, hogy a 3 magnak a kokillába való sülylyesztése után a 3 mag és az 1 kokilla közötti teret kitöltse. A kokilla belső falában az egymással szemben fekvő homlokoldalakon 4 hornyokat alakítottunk ki, amelyek a 3 lemezalakú magot úgy vezetik, hogy annak mindkét oldalán egyenlő nagyságú' rések maradnak szabadon, amelyekben az ömledék felszáll és mindkét oldalon egyenlő vastagságú réteget alkot. A fölös ömledék a ko-