136557. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmány előállítására hasítottkörműek részére

Megjelent: 1955. szeptember 15-én., ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS . 136.557. SZÁM. 53. g. OSZTÁLY. — R-8673. ALAPSZÁM. Eljárás takarmány előállítására hasítottkörműek részére. Ringel Gerhard vadkárszakértő, Dresden. Bejelentés napja: 1943. július 5. Németországi elsőbbsége: 1939. szeptember 11. (620/1940. M. E. sz. rendelet alkalmazásával.) Ismeretes, hogy a hasítottkörműeknek, pl. az agancsosoknak, különösen az agancsképződés ide­jében szervetlen sókat, különösen foszforsavas mészsókat kell nagyobb mennyiségben fogyäSzta­niok. A természetes takarmány csupán csekély, nem elegendő mennyiségű foszforsavas mészsókat tartalmaz. A foszforsavas mészsók mennyisége, melyet pl. a szarvasnak az agancsképzés idejében fogyaszta­nia kell, igen jelentős, pl. naponta 100 g foszfor­savas mész (dikalciumfoszfát) jön tekintetbe, míg egyébként a mennyiségnek mintegy a fele ele­gendő. Az első helyen' említett mennyiséget fel­építő szükségletnek és a második helyen említett mennyiséget fenntartó szükségletnek nevezhetjük. Ilyen mennyiségű foszforsavas mészsót az állatok számos országban az adott táplálkozási feltételek mellett az erdőben nem találhatnak. Az ebből ke­letkező rágási kár az erdőgazdaság szempontjából elég hátrányos. A vad a foszforsavas mészsók iránti szükségletét akkor sem képes fedezni, ha a földekre ."megy'ki, ami szintén- lényegileg az er­dőben mutatkozó/ hiányjelenségekre vezethető vissza és a mezőgazdasági károk miatt nem kívá­natos. A szarvasbika agancsának fejlődése idejében fennforgó • viszonyokkal azonos viszonyok állnak fenn a szarvastehén terhességi idejében. Az őz­nél a helyzet szintén hasonló. Gondoskodnunk kell tehát arról, hogy a hasí­tottkörmű vad részére a természetes táplálék­ban nem elegendő mértékben jelenlevő fpszfor­savas mészsókat egyéb módon pótoljuk. Rendkívül nehéz a vadat táplálkozásán kívül arra késztetni, hogy oly mennyiségű foszforsavas mészsót fogyasszon el, mint amilyen különösen az agancs fejlődésének idejében szükséges. Ez pl. egyszerű sózás vagy a foszforsavas mészsóknak száraz takarmányhoz pl. szénához, zabhoz vagy kukoricához való keverése útján nem érhető el. A hasítottkörműeknek sózás útján beadagolható foszforsavas kalciumsók mennyisége egészen cse­kély legalábbis a dikalciumfoszfátban mutatkozó ' fent megadott tényleges szükséglethez viszonyítva, ha tekintetbe vesszük, hogy valamely sódarab, mely mintegy téglányi nagyságú és mintegy 1 kg súlyú, ha azt a vad megfelelően elfogadja, mint­egy 6—12 hónapig tart. Ha a tápanyagport .vala­mely száraz takarmányhoz, mint szénához, zabhoz, vagy kukoricához keverjük, részben az eső, rész­ben a vad behatása és részben csupán a mecha­nikus mozgatás következtében az összetevők szét­keverednek, illetve az oldódó össszetevők veszen­dőbe mennek, úgyhogy a vád a takarmányt ál­landóan változó összetételben fogyasztja el, mivel a takarmány csupán kezdetben felel meg ama összetételnek, amellyel előállítottuk, míg az emlí­tett körülmények folytán idővel mindinkább ér­téktelenné válik. Hogy a viszonyok tényleg ilyenek, abból a tény­ből is kitűnik, hogy az ilyen erőtakarmányporada­lékot tartalmazó száraz takarmányoknál a dikal­ciumfoszfát már legrövidebb idő múlva nagyobb mennyiségben a földre esik és ott veszendőbe megy. Ezenkívül a vad a pöralakú só- és' mészösszete­vőket és egyebeket a- takarmány felvétele közben belélegzi és e vegyszerek a légzési szervekben sú­lyos sérüléseket és ingert okozhatnak. Ismeretes,- hogy a vad takarmányának ugyanúgy, mint minden egyéb takarmánynak, minden eset­ben fehérjét, szénhidrátokat, nyersrostos anyago­kat és dikalciumfoszfátot kell tartalmaznia. A találmány eljárás takarmányozószer előállítá­sára hasítottkörműek részére, mely a szokásos ta­karmányösszetevőket, mint fehérjét, szénhidráto­kat, nyensrostos anyagokat és dikalciumfoszfátot tartalmaz. A találmány szerinti takarmártyszernél elsősorban azt biztosítjuk, hogy a vad az összes takarmányösszetevőket állandóan azonos, meghatá­rozott és különösen értékesnek felismert viszony­ban vegye fel a takarmány fogyasztásának ele­jétől a végéig és emellett egyidejűleg kényszerűen

Next

/
Oldalképek
Tartalom