136529. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sajtolt beton-cölöpök készítésére

Megjelent: 1955. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.529. SZÁM 37 b. OSZTÁLY — B—15833. ALAPSZÁM, Eljárás sajtolt beton-cölöpök készítésére. Allgemeine Ballgesellschaft Lorenz & Co. cég Berlin-Wilmersdorf. A bejelentés napja: 1943. március 17. Tudjuk, hogy nagyszilárdságú és hordképes be­tonpillérek előállítására a szokásos módon döngölt vagy öntött betont, megkötés' előtt, tömöríteni kell, ami rázassál vagy sajtolással érhető el. Fúrt lyu­kakban előállítandó betoncölöpöknél, amelyek ön­tésére béléscsövet süllyesztenek a talajba, csak saj­tolás jöhet szóba, mert az öntőformaként is sze­replő talajt, természetesen, nem lehet rázni. Ezért javasolták már az ilyen cölöpök készítésénél a fo­kozatosan bevitt betonadagokat, egymás után, sű-' rített levegővel vagy nyomóvízzel tömöríteni. A találmány szerint talajbamélyedő, nagymér­tékben tömörített betoncölöpöket úgy állíthatunk elő, hogy minden egyes töltés sajtolását két sajto­lási műveletre bontjuk, amelyek közül az elsőt nyomóvízoszloppal, gázpárna közbeiktatásával, magában ismeretes módon, mintegy 6 atm. túl­nyomásig, a másodikat pedig gázpárna nélkül, tisztán nyomóvízzel, legalábbis 12 atm., de lehe­tőleg még nagyobb túlnyomásig végezzük. Tisztán sűrített levegővel sajtolva, a betonba zárt levegő csak a környező- talajrétegbe nyomó­dik. Ha ez a talajréteg nem felvevőképes, akkor a légbuborékok csak összenyomódnak, majd a nyomás lecsökkenésekor megfelelően, újra, kitá­gulnak. Tehát a beton tömörítése helyett éppen a hordképes talajréteg lazul fel, amelynek a főter­helést kell felvennie. Másrészt tisztán nyomóvíz­zel sajtolva, a légbuborékoknak a betonból való kiszabadulása a sajtolónyomás azonnali leesését vonja maga után úgy, hogy az utánna következő buborékok újra kitágulnak és mindaddig benn­maradnak, míg a nyomás, utánszivattyúzás foly­tán, újra fel nem emelkedik. Addigra azonban az előző buborékok által hagyott csúszófelületek már eltűntek, miértis tisztán nyomóvízzel sajtol­va a beton nyilván csak nehezen gáztalanítható tökéletesen. Ha azonban a sajtolást nyomóvízoszloppal, gáz­párna alkalmazásával foganatosítjuk, akkor a. lég­buborékok felszállása a gázpárna rugalmassága folytán nem okoz észrevehető nyomáscsökkenést úgy, hogy az első buborékok által hátrahagyott csúszófelületek a szünet nélkül felszálló buboré­kok útjaiként szolgáihatnak és a szabaddá vált üregek a vízoszlop sztatikái nyomása alatt igen gyorsan megtelnek betonnal és vízzel. Kisérletek szerint, . nyomóvízoszloppal való saj­tolással, gázpárnát alkalmazva, már mintegy 6 atm. túlnyomásig terjedő nyomásnál, a betonnak kerek 20%-os térf ogatcsökkeríését és ezzel a beton­töltés gyakorlatilag teljes légtelenítését érjük el, 6 atm. túlnyomás felett azonban a béléscső már elválhat a betontöltéstől és a talajtól. Ha az elvá­lás gázpárnás nyomóvízsáj tolásnál következik be, akkor az elkerülhetetlenül keletkező csúszófelüle­tek, a majdnem változatlanul tovább ható nyomás folytan azt eredményezik, hogy a béléscső növek­vő sebességgel felemelkedik. Míg a nyomás fenn­tartása és az ezáltal fenntartott csúszófelületek kedvezően hatottak a beton légtelenítésénél a 6 atm. túlnyomás feletti, további sajtolásnál már ked­vezőtlenek. Ezért a találmány szerint, mintegy 6 atm. nyomás elérése után lezárjuk a gázpárnát és a sajtolást tisztán nyomóvízzel folytatjuk. Ha emellett a béléscső elválik a talajtól, akkor a nyo­más, a térfogat növekedése és a víz összenyomha­tatlan sága folytán azonnal leesik úgy, hogy a bé­léscső megáll és a mozgás alatt keletkezett csú­szófelületek a töltés leszállása folytán ismét el­tűnnek. Minthogy az összesajtolt és lesüllyedt be­ton még szorosabban tartja a béléscsövet, a to­vábbi sajtoláskor jóval nagyobb nyomást is alkal­mazhatunk, míg csak a cső újra el nem válik és tovább emelkedni nem kezd. A feltalált új eljárás tehát nemcsak kitűnő légtelenítést eredményez, hanem a beton igen erős tömörítésére és az elő­állított cölöp lehorgonyozására is vezet. Ezenfelül előnye az eljárásnak, hog^- aránylag tanulatlan segéderőkkel megbízhatóan, veszélytelenül és gyorsan foganatosítható. A találmányt a rajz kapcsán ismertetjük köze­lebbről. Az 1 talajba a 2 béléscsövet a hordképes 3 talajrétegig süllyesztjük és ebben, ismert mó­don, 4 üreget készítünk. Ezt a 4 üreget és a 2 kö­penycső alsó részét az a—b szintig pépes betonnal töltjük meg. Amint ezzel elkészültünk, a 2 csőre célszerűen boltozatos 5 fedőt szerelünk fel, amelyhez a 6 és 7 vezetékek csatlakoznak. A 6 vezeték, 8 szelepen át, a szabadba nyílik. A 7 vezeték, a háromfuratú

Next

/
Oldalképek
Tartalom