136482. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műrostnak csak kevéssé vagy egyáltalán el nem fásodott cellulózatartalmú anyagból való előállítására

Megjelent 1955. évi április hó 15-én. SZABADALMI LEÍRÁS 136.482. SZÁM. 29 b. OSZTÁLY. - Z—2465 ALAPSZÁM. Eljárás műrostnák csak kevéssé vagy egyáltalán el nem fásodott cellulóiataríalmú anyagból való előállítására Zellstoff-fabrik Waldhof, Mannheim—Waldhof A bejelentés nap Ja: 1942. szeptember 2. Németországi elsőbbsége: 1941. szeptember 6. Megkísérelték már műrostnak a savanyú szul­fiteljárással vagy alkalikus eljárással egyáltalán nem, vagy csak kevéssé elfásodott cellulózatar­talmú anyagból, például szalmából, nádból, kuko­ricakóróból, eszpártófűből, burgonyaszárból stb. előállítását. Ezek az eljárások, illetőleg az eljárá­sokkal előállított termékek az azokkal szemben tá­masztott követelményeket nem elégítették ki. El­jártak úgy is, hogy aprított fát kloritoldatokkal feltártak. Eltekintve attól, hogy ehhez az eljárás­hoz az említett sók rendkívül nagy, 100 százalékos, sőt ennél nagyobb mennyiségei szükségesek, ez az eljárás egyéves növényekhez nem használható, mert az azzal kapott termék a fából kapott ter­mékekkel szemben nem bontható rostokra. Ugy találtuk, hogy műrost jó kitermeléssel ál­lítható elő egyáltalán nem vagy csak kevéssé el­fásodott cellulózatartalmú anyagból, ha az — esetleg előaprított és/vagy előkezelt — kiindulási anyagot semleges vagy alkalikus kloritoldatok be­hatásának tesszük ki és enyhe feltételek mellett foganatosított elő- vagy utókezelést alkalmazunk. A klóros sav sóiként a kezeléshez elsősorban a nátrium vagy a kalcium sói jönnek számba, mi mellett a nátriumvegyületet a kiindulási anyagra számítva legfeljebb 40 százalékos mennyiségben vagy valamely más sót egyenértékű mennyiségben kell alkalmazni. A kloritos kezelést szobahőmér­sékleten, vagy a reakció meggyorsítása végett 60 C°-ig terjedő magasabb hőmérsékleten, esetleg nyomás alatt, foganatosítjuk. Előnyösnek bizo­nyult, ha az oldatot 5—7 között fekvő pH-értékre állítjuk be. Az eljárás meggyorsítása végett célsze­rű, ha az oldatot a reakció megindulása végett erősebb, például 2—3 közötti pH-értéknek megfe­lelően savanyítjuk meg, majd azután puff erező hatású anyagokkal, mint piridinnel, kinolinnel, al­káli- vagy földalkáliacetátokkal, illetőleg foszfá­tokkal a fentemlített pH-értékre állítjuk be. A kloritoldatot egyszerre vagy részletekben adagol­hatjuk. Az utóbbi esetben a reakciós keveréket pufferező anyagokkal újból a fentemlített pH-ér­tékre hozzuk. Ily módon a műrost hidrolizálását elnyomjuk és a reakciós termék színét javítjuk. A reakciós terméknek azonban lényeges hátránya, hogy azt további ipari feldolgozásra kevésbbé al­kalmas alakban kapjuk. Meglepő módon megállapítottuk, hogy a klorit­kezeléssel kapott termék kiváló tulajdonságú mű­rosttá alakítható át, amely mind lapalakú termé­kek készítéséhez, mind pedig további vegyi feldol­gozáshoz alkalmas, ha a terméket kisebb tömény­ségű alkalikus oldatok behatásának tesszük ki. Emellett lényegtelen, hogy az alkalikus kezelést a kloritos kezelés előtt vagy után, esetleg nyomás alatt foganatosítjuk. A defibráláshoz elegendő, ha a kiindulási anyagot nátronlúgban vagy szóda­oldatban rövid időre felfőzzük. Nátronlúg alkal­mazásakor előnyösen körülbelül 0,1—5%-os olda­tokat használunk. Az oldatok töménysége a klorit­fokozat töménységéhez igazodik. Minél nagyobb a kloritoldat töménysége, annál kisebb az alkalikus kezelésben alkalmazott töménység és fordítva. A feltárás időtartama természetesen függ az al­kalmazott vegyszerektől, azok töménységétől, a reakciós hőmérséklettől és egyéb körülményektől. Általában az időtartam 8—36 óra között változik. A kitermelés az eddig ismert eljárásokkal szem­ben igen jó. Például burgonyaszár esetén 40—62 százalék. A leírt eljárással kapott műrost színe a sárgától a fehérig változik. A találmány értelmé­ben kapott anyagoknak jó fizikai tulajdonságaik vannak. így például burgonyaszárból előállított papirosnak oly jó szilárdsága és oly nagy polime­rizációs foka van, amilyenek eddig nem voltak elérhetők. Ha egyéves növényeket dolgozunk fel, úgy a ki­indulási anyagot előzetesen vízzel vagy pedig sa­vanyú közeggel kezeljük. A feltárást ismert fehé­rítő vagy nemesítő eljárások is követhetik, ameny­nyiben ez különleges műrostfajták előállítása vé­gett célszerűnek látszik. Az alkalikus nemesítést előnyösen a találmány szerinti alkalikus, rostokra bontó kezeléssel összeköttetésben alkalmazhatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom