136461. lajstromszámú szabadalom • Magnetron

2 136.461 zett, a mágneses folyamon belüli anódaátvivő­kengyelek az elektronok közvetlen ütközése elő­idézte felhevüléstől mentesülnek, úgyhogy a já­rulékos emisszió s ezzel a kisütőfolyamat meg­zavarása nem áll be. Végül, a találmány értelmében, a magnetron modulálása céljából, a vezérlőelektródákra vitt egyenáramú előfeszültségre váltófeszültséget le­het szuperponálni. Evégből és a modulációs t'p­timum elérése céljából ajánlatos a rezgés-ampli­túdó középértékének szokásos beállítását a ve­zérlőelektróda-előfeszültség révén végezni. Ha két vezérlőelektródát alkalmazunk, ezek egymástól függetlenül befolyásolhatók, éspedig előnyösen az ellenütem-elv szerint. •A vezérlőelektródák tetszőleges kialakításúak. A vezérlőelektróda-feszültség létesítette harma­dik erőösszetevő aszerint, hogy milyen az elek­tródák alakja, helyzete és beállítása az anódá­hoz képest, változtatható. A vezérlőelektródák adott esetben mozgathatóan rendezhetők el a kisütőedényben. A megértés megkönnyítésére a találmányt, az alábbiakban a rajzon vázlatosan ábrázolt két ki­viteli példa kapcsán ismertetjük. Az N, S elektromágnes-sarkok létesítette ál­landó mágnesmező, mint az 1. ábrán látható, a magnetron elektródarendszerével párhuzamos. Az elektródarendszert vázlatosan ábrázoltuk: a csőfalat elhagytuk. Az elektródarendszer tenge­lyében fekvő, huzalalakú K katódát a hengeres A anóda veszi körül. Az elektródarendszert két­oldalt Pi, ill. P2 vezérlőlemez zárja le; ezek a moduláló T transzformátor szekundér tekercsé­nek szélső végeivel kapcsolatosak. A transzfor­mátor közepe a —G negatív egyenfeszültség­forráshoz csatlakozik; ez a feszültség az anóda­feszültséghez képest negatív s így az elektrono­kat az elektródaelrendezés közepe felé hajtja. A 2. ábrabeli elrendezés működésmódja any­nyiban változata az 1. ábrabeliének, hogy ennél a moduláló feszültség az elektródarendszer Pi és P2 vezérlőlemezeire egyező fázisban kerül. A T modulálótranszformátor szekundér oldalán en­nélfogva egyetlen tekercs van, amelynek egyik vége a —G segédpotenciálhoz csatlakozik, míg másik vége a Pi és P2 vezérlőlemezekkel van összekötve. Szabadalmi igénypontok: 1. Kapcsolási elrendezés egyik vagy mindkét végén vagy ezeken belül fémes felületekkel le­zárt, anódás magnetronnal, amelyre jellemző, hogy a véglemezeknek az elektronokat az anóda felé, annak közepe irányába eltérítő segédelőfe­szültségük van és hogy a villamos rezgések mo­dulálása végett a segédelőfeszültségre váltófe­szültség van szuperponálva. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrende­zés kiviteli alakja, amelyre jellemző, hogy a ve­zérlőelektródákra a váltófeszültség külön-külön, előnyösen az ellenütem-elv szerint kerül. 3. Üzemeljárás az 1. vagy 2. igénypont sze­rinti kapcsolási elrendezéshez, amelyre jellem­ző, hogy a vezérlőelektródákat váltófeszültség­gel külön-külön, előnyösen az ellenütem-elv szerint befolyásoljuk. 4. Eljárás az 1. vagy 2. igénypont szerinti kap­csolási elrendezéshez való magnetron kalibrálá­sára, amelyre jellemző, hogy szerkezetileg ugyan egyforma, de villamos tulajdonságaik te­kintetében eltéréseket mutató magnetronokat úgy hozunk összhangba, hogy a vezérlőelektró­dák előfeszültségét kalibrálás végett villamosan azonos állapot beálltáig változtatjuk. 5. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés kiviteli alakja, amelyre jellemző, hogy a vezérlőelektródapotenciál a rezgési fo­lyamatok optimumának felel meg. 6. Üzemeljárás az 1., 2. vagy 5. igénypont sze­rinti kapcsolási elrendeléshez, amelyre jellemző, hf gy a rezgési folyamatok optimumát a vezérlő­tlektróda-potenciál nagyságának he.uhtása út­ján oiztosítjuk. 4 rajz Felelős kiadó: a Nyomtatványellátó Vállalat igazgatója, 3187 -- Terv Nyomda, 1954. — Felelős vezető: Bolgár Imre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom