136456. lajstromszámú szabadalom • Csatlakozó sapka rúdalakú villamos kapcsolóelemekhez

Megjelent 1955. évi április hó 15-én. SZABADALMI LEÍRÁS 136456. SZÁM. 21 c. 20-27 OSZTÁLY. —' F- 10397. ALAPSZÁM. Csatlakozó sapka ród alakú villamos kapcsolóelemekhez „Fides Gesellschaft für die Verwaltung und Verwertung von gewerblichen Schutzrechten m. b. H." Berlin, mint a Siemens & Halske'A. G. Beri in-Siemensstadti cég jogutóda A bejelentés napja: 1943. április 9. Németországi elsőbbsége: 1942. április 18. A találmány oly érintkező sapka, amelyet vil­lamos ellenállásokon, csőalakú kondenzátorokon és más hasonló eszközökön szoktak alkalmnzni. Ha az ilyen sapkát esztergályozással készítik, úgy a csatlakozó huzal elrendezése végett járu­lékos munkafolyamatokra van szükség, például a sapkákba lyukakat kell fúrni, vagy hornyo­kat marni stb. A találmány értelmében a sapka fenekét sík felületekkel határoljuk és a fenék­ben a csatlakozó huzalt a fenék átlója irányá­ban fekvő horonyban rendezzük el. Ebben az esetben a sapka egyetlen munkamenetben mint esztergályozott darab normális csavarvágó auto­matán állítható elő, ami a gyártást lényegesen egyszerűbbé teszi. A fent említett horony hen­geres fejű csavarok fejeben alkalmazott horony módjára készíthető. A találmány egyik példaként! kiviteli alakját az 1. és 2. ábrákban metszetben és felülnézetben ^intettük fel. Az ilyen sapka csavarvágó auto­matán tömör anyagból egyetlen munkamenet­ben állítható elő. Evégből először az —a— fu­ratot készítjük el, azután a sapkát leszúrjuk, végül a csatlakozó huzal rögzítéséhez szükséges —b—hornyot marással állítjuk elő. Ily előállítási módnál viszonylag sok anyag vész él, ezért előnyósebb, ha vastgafalú csőből indulunk ki és a csőből a 3. és 4. ábrákban fel­tüntetett sapkát állítjuk elő. Csavarautomatán ilyen sapka is előállítható. Ennél az eljárásnál először a —c— furatot alakítjuk ki, melynek belső átmérője a sapka belső átmérőjét határoz­za meg. Ezután a —c—<• sapkát leszúrjuk és a —d— hornyot marjuk. Az —e— váll a csőalakú kapcsolóelem behatárolásának mélységét hatá­rolja. 1 rajz-A kiadásért felel a Nyomtatványellátó Váll. igazgatója. A csatlakozó huzal és a sapka összekötésének módját az 5. ábrában tüntettük fel. Az —f— huzalt a —d— horonyba fektetjük és ott rögzít­jük. A rögzítés történhet például forrasztással, hegesztéssel vagy nyomóerő alkalmazásával. Drága fémek megtakarítása végett előnyö­sen a -—g— helyén feltüntetett hegesztéssel dol­gozunk. A —h— helyen a huzalt a horonyban ékekkel rögzítettük. E kétféle rögzítésnek az az előnye, hogy a rögzítés a —h— helyen mecha­nikus és a szabad huzalvégen fellépő valameny­nyi mechanikus igénybevételt felveszi, úgyhogy a —g— helyet, amely pusztán a villamos össze­kötést létesíti, mechanikus behatásoktól teher­mentesítettük. A rögzítés természetesen más módokon is eszközölhető. Szabadalmi igénypontok: 1. Csatlakozó érintkező sapka pálcaalakú vil­lamoskapcsoló elemekhez, például ellenállások­hoz, melyre jellemző, hogy a sapkának sík fe­neke van és a fenékben a csatlak.izó huzal rög­zítése végett a fenék valamely átmérője irányá­ban átmenő hasíték van kialakítva. 2. Az 1. igénypont szerinti érintkező sapka kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a sapka fenekében a sapka belső átmérőjénél kisebb át­mérőjű hengeres áttörés van. . 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti'érintkező sapka kiyiteli alakja, melyre jellemző, hogy a csatlakozó huzal a sapka fenekében lévő hasi­tokba be van hegesztve, forrasztva vagy a hasi­tokban mechanikusan van rögzítve. 3186. Terv Nyomda. 1954. Felelős vezető: Bolgár Imre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom