136448. lajstromszámú szabadalom • Dugaszkapcsoló merevtartórésszel és oldalt elmozduló érintkezőelemekkel

Megjelent 1955. évi március hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 1S6.448. SZÁM. 21 c - 28—53 OSZTÁLY. D-5563. ALAPSZÁM. Dugaszkapesoló merev tartórésszel és oldalt elmozduló érintkezőéi em ékkel Dunkel Ottó mérnök, Berlin A bejelentés napja: 1942. április 21. Németországi elsőbbsége: 1940. október 24. A merev tartórészű és rugózó érintkezőjű ismert dugasz-kapcsolók (pl. az ú. n. banándugók) rugalmas érintkezői a tartórész csúcsához vannak rögzítve, hátsó végük pedig laza. Ezért az érintkezők hátsó végén nem jó a kontaktus a tartórésszel, az áram a dugasz csúcsán halad át és hurokalakú utat tesz meg. A tartórész csúcsán való megerősítés és a lemezrugóalakú érintkezők alkalmazása folytán a csúcsnál veszélyes keresztmetszet keletkezik, ahol gyakori a törés. Ennél az ismert elrendezésnél másféle rögzítés nem lehetséges, mert már csak a hüvely állandó átmérője sem engedi, hogy a dugasz e helyütt vastagabb legyen. Az ismert dugaszoknál továbbá a tartórész átmérője az érintkező elemek vastagságával együtt gyakorlatilag egyenlő dugaszhüvelyek belső átmérőjével, miért is többszörös dugaszkapcsolóknál az ilyen dugaszok nehezen tolhatók helyükre. Ennek oka, hogy a hüvelyek és a dugaszok távolságának legkisebb pontatlansága sem egyenlítődhet ki. Az ismert kivitelű dugaszok érintkezői továbbá oldalnyomás esetén a dugasznak csak a nyomásnak kitett oldalán ad> nak jó érintkezést, az átellenes oldalon gyakran egyáltalán nincs is érintkezés. E hátrányokat a találmány szerint azzal kerüljük el, hogy az érintkezők U-alakra meghajlított, a csavarmenet felé eső végükön rögzített rugalmas drótok. Ezzel mindenekelőtt elmarad a hurokvonalú áramvezetés. Ilyen elrendezés előnye még, hogy a rögzítésnél nem kell tekintettel lenni a hüvely szerkezetére. Végül az érintkezők elmozdulása folytán ezek mindkét ága létesít kontaktust. A merev tartórészből álló dugaszágakon továbbá a találmány szerint hosszirányú hornyok vannak. Ezek előtt, ül. részben ezekben a hornyokban fekszenek a mozgékony, a csavarmenetes szakasz felőli végükön^rögzített, pl. forrasztással vagy besaj tolással a tartórésszel egyesített érintkezők. A dugaszágak szabad végein az érintkezők hasítékokban vagy furatokban szabad mozgást engedő ágyazásúak és akár oldal-, akár hosszirányban elmozdulhatnak. E szerkezet folytán a dugaszágak bedugásakor az érintkezők a tartó hornyaiba nyomulnak, tehát nem vastagítják meg a tartórész átmérőjét s ez teszi lehetővé, hogy a kiegyenlítő mozgáshoz szükséges játékot kapjunk. A tartórész külső átmérője természetesen jóval kisebb lehet a hüvely belső átmérőjénél, mert enélkül kiegyenlítő kitérés nem volna lehetséges. A rajz a találmány néhány kiviteli alakját tünteti fel példaképen, mégpedig: az 1. és 2. ábra az új dugaszágak egyik kivitele részben metszetben, ül. oldalnézetben, a 3. ábra a dugaszhüvelyeket behelyezett dugaszokkal mutatja, a 4. ábra egy máskivitel ö rögzítő persely hosszmetszete, az 5. és 6. ábra egy további kiviteli részleges metszetben, ül. oldalnézetben, a 7. ábrán a hüvelyekbe bedugott dugaszágat látjuk, a 8—10. ábrák különféle kivitelű érintkező rugókat ábrázolnak. Az 1. és 2. ábrán látható dugasz A tartórészén hossztengelyével párhuzamos, két a hornya van, amelyek a tartó végén harántirányú horonyban vagy furatban összefutnak. Ez utóbbin az érintkező drót átfűzhető, mely lazán helyezkedik el benne. A hornyok végén és a c csavarmenet előtt a tartó d helyén a B érintkezők i végeinek (8. ábra) befogadására összeszűkül. Ha az érintkezőket forrasztás vagy efféle helyett pl. a 4. ábrán feltüntetett persely rögzíti, akkor azt hidegen, megfelelő, az anyag folyásáig terjedő nyomással belesajtoljuk a d nyakrészbe. A B érintkező kör-, mindkét oldalán domború vagy más keresztmetszetű drótból készült kétágú rugó. A g szárak például a 8. ábra szerint ívelt alakúak alul kihajtott h résszel, mely vé-