136443. lajstromszámú szabadalom • Izzóhuzalos gyertya
Megjelent 1955. évi március hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.443. SZÁM, ' 46 c3 22-62. OSZTÁLY. B-15825. ALAPSZÁM. izzóhuzalos gyertya Robert Bosch G. m. b. H. Stuttgart-Untertürkheim A bejelentés napja: 1943. március 10. Németországi elsőbbsége: 1942. március 12. A találmány izzóhuzalos gyertya, mely akként van szerkesztve, hogy annak izzóhuzala egyszerű módon cserélhető és új izzóhuzallal helyettesíthető.' Az izzógyertyákban leginkább használatos huzalokat rendszerint csavarvonal alakjában hajlítják meg és a huzal végeit a gyertya középső elektródájának és külső elektródájának furataiba vezetik. A középső elektródába vezetett huzalvéget kemény forrasztással rögzítik, míg a huzal másik végét a furatot határoló anyag deformálásával rögzítik. Ha az ilyen izzóhuzalt új huzallal kívánják helyettesíteni, akkor a középső elektródát ki kell szerelni, az izzóhuzalnak abban lévő végét a forrasztóanyag megömledése közben ki kell húzni, majd az új huzalt be kell helyezni és keményen forrasztani. Ez az eljárás körülményes, időtrablo és ezért költséges is. Az eljárás egyszerűsítése végett a találmány értelmében a csavarvonalalakú 'izzóhuzalnak legalább is a középső elektródában elrendezendő végén hüvelyt keményforrasztással rögzítünk. E hüvelyben rovatékokat készítünk, majd azt a középső elektróda megfelelő furatába hajtjuk. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy az izzóhuzaí kicserélésekor a régi izzóhuzalt a középső elektróda kiszerelése nélkül eltávolítsuk és annak furatába új izzóhuzalt hüvellyel együtt rendezzünk el. A rajz 1. ábrájában a találmány szerinti eljárással előállított izzóhuzalos gyertya metszetét, a 2, ábrában beszerelésre kész izzóhuzal nézetét tüntettük fel. Az izzóhuzalos gyertya lényeges részei a középső —a-— elektróda, amely a hüvelyalakú külső —b— elektródában szigetelten van elrendezve, valamint a gyertya —c— tokja. A középső és a külső elektródák hordozzák a —d— izzóhuzalt. Mindkét elektródában egy-egy —e—, illetve —f— furat van, melyek az izzóhuzaí végeit fogadják be. Az izzóhuzalnak a •—b— hüvelyben lévő végét a külső elektróda furatában a furat deformálásával rögzítjük. Az izzóhuzal másik végére —g— hüvelyt húztunk fel, amely hasított és ki van bővítve. A huzalt a hüvellyel a hüvely hosszának egyharmada vagy fele mentén keményen összeforrasztjuk. A huzal ily módon felszerelt végét a középső elektróda megfelelően bőre szabott —e— furatában, sajtoljuk. A besajtolás előtt a —g— hüvely palástjában előnyösen rovatékokat alakítunk ki, amelyek a" hüvely és a furat fala közeit i súrlódást növelik és így a hüvely rögzítését elősegítik. Ezek a rovatékok lehetnek hosszirányúak vagy harántirányúak. A huzal végének a furatba való sajtolása közben a hüvely rugalmas részeit összesajtoljuk. Ha az izzóhuzalt ki kell cserélni, úgy az izzóhuzalnak csak a végeit kell a hüvelyből kihúzni és a furatokban új huzalt kell elrendezni. A szerkezet előnye, hogy csere közben az izzóhuzalt nem kell az elektródával újból összeforrasztani. A hüvely különböző módokon tehető rugalmassá, így például a hüvely felhasítása helyett a hüvelyt hullámos fallal is kialakíthatjuk vagy a hüvely palástjában hosszirányú hornyokat készíthetünk. Szabadalmi igénypontok: 1. Izzóhuzalos gyertya, melynél az izzóhuzait az elektródák furataiban a huzalnak legalábbis az egyik végére sajtolt hüvely rögzíti, melyre jellemző, hogy a hüvely rovatékolt, illetve hornyolt. 2. Az 1. igénypont szerinti izzóhuzalos gyertya kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a hüvelynek harántirányú rovatékai, illetve hornyai vannak. r 3. Az 1. igénypont szerinti izzóhuzalos gyertya kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a hüvely hosszának egy részében fel van hasítva. 4. Az .1., 2.'vagy 3. igénypontok bármelyike szerinti izzóhuzalos gyertya kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a hüvely rugalmas test. 1 rajz Felelős kiadó: a.Nyomtatványellátó Vállalat igazgatója. 3183. Terv Xvomda, 1954. Felelős vezető: Bolgár Imre.
