136301. lajstromszámú szabadalom • Berendezés, illetve áramkörelrendezés harmonikus frekvenciák előállítására alapfrekvenciából

Megjelent 1954. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.301. SZÁM. 21. a* 1-13. OSZTÁLY. — S—17067. ALAPSZÁM Berendezés illetre áramkörelrendezés harmonikus frekvenciák előállítására alapfrekvenciából STANDARD VILLAMOSSÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG cég, Üjpist, mint a Le Materiel Téléphonique, Söciété Anonyme párizsi eég jogutóda A bejelentés napja: 1937. szeptember 30. • Franciaországi elsőbbsége: 1936. október 17. A találmány a 121.903. számú szabadalom szerinti berendezés, illetve áramköirekendeaés tökéletesítése. A 121.903. számú szabadalom tárgya berendezés harmonikus viüamos frekvenciáknak alapfrekven­ciából való előállítására, amelynél a harmonikusokat keltő forrás indukciós tekercs, amelynek mágnesesen telíthető magja van. Ä találmány szerint, az említett magú indukciós tekercs helyett egyenirányító híd­áramkört rendezünk él. A találmány szerinti berendezésnél az alapfrek­vencia bevezető áramköre egyenirányító hídáramkör egyik átlójához párhuzamosan kapcsolható és a har­monikusak kimenő áramkörié ugyanezen átlóval köt­hető össze. A hídáramkör másik átlójával a híd­áramkörben fekvő egyenirányítók polarizálása végett egymással párhuzamosan kapcsolt ellenállás és kon­denzátor áll összeköttetésben. Az egyenirányító híd­áramkör négy ágának mindenikében egy-egy száraz érintkezős egyenirányító iktatható. A találmány szerinti berendezés további gyakor­lati kiviteli alakjánál második egyenirányító híd­áramkör egyik átlója az első egyenirányító hídáram­kör kimenő áramkörével és a második hídáramkör másik átlójával az alapfrekvencia páros száirú har­monikusainak elvezetése végett párhuzamosan kap­csolt mellékáramkör gyanánt második kivezető áram­kör áll összeköttetésben. A kivezetési áramkörbe iktatott ellenállás több szurőbő} állítható össze, amelyek a különböző har­monikus frekvenciák elkülönítése végett soros vagy párhuzamos kapcsolásban rendezhetők el. E szűrő­berendezésnek a frekvenciasáv egész terjedelmében mindig, mint tiszta ellenállásnak kell hatnia és szük­ség esetén az említett célból beállítható. A rezgés-1 keltő berendezés és a szűrők közé elektronkisülési cső iktatható. A kivezetési áramkör ellenállásához párhuzamos kapcsolásban további egyenirányító híd­áramkör kapcsolható, amellyel további ellenállásban vagy szürőeorozatbaii páros számú harmonikusok gyűjthetők össze. A-találmányt részletesebben a mellékelt rajzok alapján ismertetjük, amelyeken az 1., 2., 3., 5., 6. és 7. ábrák a találmány ismerteté­séhez használt görbék. A 4. ábra találmány szerinti frekvenciakeltő beren­dezés alapáramkörének kapcsolási vázlata. A 8. és 9. ábra az előző ábrában feltüntetett áram­körrel keltett különböző frekvenciákhoz való elkülö­nítő szűrők összeköttetésének két példáját ábrá­zolja. A 10. ábra frekvenciakeltő áramkör további kiviteli alakja a párosszámú frekvenciákat a páratlan számú frekvenciáktól elkülönítő alkatelemekkel. Az említett frekvenciák mindenik útágában erősítő készülékek fekszenek. A 11. ábra a frekvenciakeltő áramkör más kiviteli alakjának kapcsolási vázlata. A 12. ábra a frekvenciakeltő berendezés módosított kiviteli alakja. A 13. ábra olyan frekvenciakeltő áramkör kapcsolási vázlata, amelynél elektronkisülési csövek vannak. A találmány ismertetése végett vizsgáljuk a kö­vetkező függvényt: y = A cos co t + B cos 3 o> t + C cosö a> t -f ... + N cos (2 n + 1) a) t + ... E kifejezésben a)=(2jif), n a végteleneégig növe­kedik és az A, B. C ... N együtthatók feltevésünk szerint egymással egyenlők, mikoris e függvény gra­fikus ábrázolása a t tengelyből és egyrészt vala­mennyi pontban, amelyekben a t abszcissza a páratlan számú többszöröse, olyan vonalakból áll, amelyek a t tengelyre merőlegesek, lefelé irányul­nak és hosszuk végtelen, másrészt valamennyi pont­ban, amelyekben az abszcissza — párosszámú több­a szőröse, oly vonalakból, amelyek a t tengelyre merő­legesek, hosszuk végtelen, de az alapvonaltól felfelé irányulnak. Az említett függvényt tehát az 1. ábrán feltüntetett vonalak ábrázolják. Nyilvánvaló, hogy az előzőkben megadott függ­vénnyel kifejezett feszültség a gyakorlatban el nem érhető, mert bárminők is az ellenállások ama vég­szorítoknál, ahol a feszültségek keletkeznek, a jel­zett viszony azt a feltételt tartalmazza, hogy a meg­felelő frekvenciakeltő berendezésben végtelen ener­giát hozzunk működésbe. A gyakorlatban tehát kénytelenek vagyunk meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom