136294. lajstromszámú szabadalom • Feszültséggel vezérelhető, látszólagos ellenállástól gyakorlatilag mentes váltóáramellenállás

Megjelent 1954. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.294 SZÁM. 21. c. 54-56. OSZTÁLY. - L-9290. ALAPSZÁM. Feszültséggel vezérelhető, látszólagos ellenállástól gyakorlatilag mentes váltóáramellenállás C. Lorenz Aktiengesellschaft, Berlin—Tempelhof A bejelentés napja: 1943. augusztus 28. Németországi elsőbbsége: 1942. szeptember 4. A találmány feszültséggel vezérelhető, látszólagos ellenállástól gyakorlatilag mentes olyan váltóáramellenállás, amelynek jelleggörbéje rendkívül meredek, azaz amelynek nagysága a vezédőíeszültség nagyon kis változtatásakor nagyon nagy mértékben változik, mimellett a vezérlés maga nem igényel teljesítményt és a vezérlési folyamat időállandója nagyon kicsiny lehet. A találmány szerinti váltáárameílenálllást rácsvezérlésű elektroncső és ennek kisütőszakaszához párhuzamosan kapcsolt, az említett kisütőszakasz átbocsátási irányával ellenkező átbocsátási irányú olyan egyenirányító alkotja, amelynek átbocsátási vezetőképessége ugyanakkora nagyságrendű, mint az elektroncsőé ennek áramot, átbocsátó állapotában, mimellett az ellenállás egyenáramvezetőképessége, azaz az egyenirányítószakasz, illetőleg az elektroncső. kisütőszakasza galvános mellékzárjának vezetőképessége, több nagyságrenddel kisebb az egyenirányító átbocsátási vezetőképességénél. Az utóbbi jellemző egyszerű megvalósítása végett az esetben, ha az adott váltóáramkör egyébként is nem felel meg ennek a feltételnek, célszerű, ha az ellenállást kondenzátor útján csatlakoztatjuk a váltóáramkörhöz,. A rajz í. ábrája a találmány szerinti váltóáramellenállás jelleggörbéjét, 2. ábrája pedig az ellenállás kiviteli példájának elvi kapcsolási vázlatát szemlélteti. Az 1. ábrán U az ellenállás vezérlőfeszültségét, R pedig az ellenállás nagyságát jelzi. A 2. ábra szerinti kapcsolási elrendezésben az 1 trióda párhuzamosan van kapcsolva a 2 diódával akként, hogy mindegyik cső anódája össze van kötve a másik cső katódájával. A két. cső alkotta váltóáramellenállás 3 kondenzátoron á^ a 4 és 5 kapcsokon csatlakozik a váltóáramkörhöz. Ha az 1 trióda áramot átbocsátó állapotában van, azaz rácsa aránylag eléggé nagy pozitív előfeszültségre kapcsolt, akkor az ellenállás hatékony értéke kicsiny, mert a váltóáram egyik félhulláma számára a trióda, másik félhulláma számára pedig a dióda jelent kis ellenállású vezetőt. Ha a rácsra kapcsolt vezérlőfeszültség negatívvá válik, akkor a trióda nem bocsát többé át áramot. Ennek folytán a váltóáram egyik félhuliáma nagyon nagy ellenállásra talál és feltölti a 3 kondenzátort olyképen, hogy a dióda kaíodája anódájához képest pozitív feszültségűvé válik és így a dióda sem bocsát át áramot. A trióda vezérlése eszerint nagyon nagy mértékben változtatja az ellenállás nagyságát. A vezérlési folyamat a 3 konr denzátornak a kapcsolási elrendezés többi impedanciaértékéhez mért arányától függően késleltetődik kisebb-nagyobb mértékben. Az említett impedanciaértékek kellő megválasztásával nagyon kis időállandót érhetünk el. ' . Használatos vevőcsövek alkalmazása esetén a találmány szerinti kapcsolási elrendezés segélyével elérhetjük, hogy 1—3 voltos vezérlőfeszültség néhány ezer ohmról egy vagy többmillió ohmra növelje vagy ugyanilyen arányban csökkentse az ellenállás nagyságát,. A csöveknek áramot nem átbocsátó állapotában a találmány szerinti ellenállás nagysága csak a ki sütőedények és a 3 kondenzátor szigetelő ellenállásától függ. A rácsveziérlésű csőnek az anódafeszültségtől valő függősége természetesen befolyásolja a találmány szerinti ellenállás jelleggörbéjét. Hogy az ellenállás szabályozási érzékenysége nagy váltófeszültségek esetében is változatlanul nagy maradjon, célszerű olyan rácsvezérlésű cső alkalmazása, amelynek nagyon kis áthatása van, Nagyon jó gyakorlati eredményekét érhetünk el olyan árnyékolórácsos csővel, amelynek árnyékolórácsa össze van kapcsolva vezérlőrácsával. A találmány szerinti vezérelhető, látszólagos ellenállástól gyakorlatilag mentes ellenállás előnyei rendkívül nagy mértékben érvényesülnek akkor, ha ezt az ellenállast jelfogókapcsolóként használjuk. Ilyen jelfogókapcsolót például erősítővel kapcsolhatunk össze, hogy az erősítőt az erősítendő feszültség meghatározott nagyságától függően nyissa vagy zárja. Ez a feladat felmerül például minden olyan esetben, amelyben az erősítendő jelfeszültséget más jelfeszültsiégek vagy járulékos feszülteégek nagyon zavarják. Ez esetben kívánatos, hogy az erősítés csak akkor kezdődjék meg, amikor a jelfeszültség bizonyos szint fölé emelkedik. Az erősítő mindazokban az időszakokban, amelyekben a jelfeszültség egyáltalán nincsen jelen vagy nem kellő nagyságú, zárva