136255. lajstromszámú szabadalom • Sebességmodulációs elektroncső, üreges rezonátorral kapcsolatos rácsokkal, melyeken elektronsugár halad át

Megjelent 1954. évi augusztus hó 15.-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.255. SZÁM. 21. g. 1-16. OSZTÁLY. - L-9195. ALAPSZÁM. Sebességmodulációs elektróncső, üreges rezonátorral kapcsolatos rácsokkal, melyeken elektronsugár halad át Licentia Patent-Verwaltungs-Gesellschaft mit beschränkter Haftung, Berlin. Bejelentés napja: 1943. június 5. Németországi elsőbbsége: 1942. június 8. Ultrarövid elektromos hullámok előállítására való különböző eljárások előnyeinek és hátrá­nyainak vizsgálatánál két módszer áll újabban az érdeklődés homlokterében. Ezek a módszerek a következők: nagyfrekvenciák előállítása mág­nesmezős csövekkel és nagyfrekvenciák előállí­tása sebességmodulációs elektroncsövek segítsé­gével. A mágnesmezős generátoroknak nagy előnye, hogy belső ellenállásuk nagyon kicsi. Ennek az eiőnynek különösen akkor van jelene tősége, ha a frekvenciamoduláció problémájára gondolunk. De széles sávok átviteléhez is kis belső ellenállású rezgéskeltők szükségesek, mi­után ebben az esetben a generátort nem lehet nagy rezonanciaélességű rezgőkörrel megter­helni, hanem erősebben csillapított köröket is kell gerjeszteni. A mágnesmezős csöveknek a sebességmodulálásos elektroncsövekkel való ösz­szehasonlításánál első tekintetre úgy tűnik fel, hogy az összehasonlítás mindig a sebességmodu­lálásos elektroncső hátrányára van. Felmerülhet a kérdés, hogy lehetséges-e az ilyen csövek belső ellenállását csökkenteni. Ez a fő feladat kompressziós csöveknél (Laufzeitröhren) — mert a rosszabb hatásfokot minden további nélkül számításba kell venni, tekintve, hogy ezeknél a csöveknél lényegesen könnyebb a veszteségtel­jesítményeket elvezetni. Miután a kompresz­sziós csöveknél az elektronsugár előállítása, a moduláció, a veszteségek elvezetése és megsem­misítésének helye a csőnek térbelileg elválasz­tott különböző helyein megy végbe, rendkívül egyszerű a kompressziós csöveknél a cső termi­kus terhelését növelni - anélkül, hogy ez a rez­géstkeltő szerkezetet károsan befolyásolná. A kompressziós csövek belső ellenállásának csökkentése aránylag nagyon könnyen lehetsé­ges lenne, amennyiben sikerül a csőben az elek­trónáramot tovább fokozni. Az áram növelésé­nél azonban újra nehézségek lépnek fel, melyek a magnetrónnal vagy triódával dolgozó adóknál (Barkhausen-Kurz csövek) is fellépnek, ugyanis a veszteségteljesítmény nem korlátozódik telje­sen az erre kijelölt elektródára, hanem ezeknek a veszteségeknek egy része azokra a rácsokra is átadódik, melyekkel az üreges rezonátorok le vannak zárva, úgyhogy ezek a rácsok termiku­san erősen lennének terhelve. Ez a terhelés az üreges rezonátor fölmelegedését és ezzel azok elhangolódását idézné elő, úgyhogy frekvencia­változások és hatásfok csökkenések következ­nének be. Az elektrónoknak a üreges rezonáto­rok rácsaira való ütközését különösen az okoz­za, hogy ezeknek a rácsoknak a katódhoz ké­pest pozitív potenciáljuk van. Emiatt nagyszá­mú elektrón meglehetősen nagy sebességgel a rácsra ütközik és energiáját ennek a rácsnak adja le. Á találmány sebességmodulálásos elektroncső üreges rezonátorral kapcsolatos rácsokkal, me­lyeken elektrónsugár halad át, és amelyeknél a fentemiitett hátrányokat kiküszöböljük. A ta­lálmány értelmében a .rezonátorrács nagy di­elektrcmos tényezőjű, lehetőleg veszteségmen­tes anyagból álló vékony szigetelő réteggel van bevonva. Ezen a módon elérhető, hogy a rács­nak kis negatív töltése lesz és ezáltal az elek­trón-sugár a rácsrudak közé szorul, amikoris ennek ellenére az elektrónsugár és a rezonátor között szoros csatolás létesül, miután a szigetelő­bevonatnak nagy dielektromos tényezője van. A találmány értelmében kialakított elektrón­cső kiviteli példáját a rajz kapcsán bővebben magyarázzuk. A kisütőcsőnek olyan sugárelő­állító rendszere van, mely az —1— katódból a —2— Wehnelthengerből és a sugárnyalábot gyűjtő —3, 4— elektródákból áll. Az —5— és —6— üreges rezonátorokat a —7, 8—, illetőleg —9, 10— rácspárok zárják le. A csőben még to­vábbi hengeralakú —11, 12— elektródák van­nak, melyek az elektronsugarakat gyűjtik. Az eletrónsugarat a ^ÍS— anód fogja fel. Az ilyen kialakítású csőnél a —7, 8-— és —9, 10— rácsok szigetelőréteggel vannak bevonva, melyeket elő­nyösen elektróforézissel visznek fel. Ez a réteg pl. kerafar vagy hasonló kerámiai anyagból ké­szülhet. Ezt a rutilalapra fölépített kerámiai anyagot nagyon vékony réteg alakjában, pl. né­hány 10 u vastagságú rétegben visszük fel. Lé­nyeges, hogy a réteg a rácsrudak átmérőjéhez

Next

/
Oldalképek
Tartalom