136101. lajstromszámú szabadalom • Fényérzékeny réteg szalagalakú réteghordozón és tekercskazetta a réteghordozó továbbítására

1 »1 Megjelent 1953. évi július hó l^én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.101. SZÁM. 57 a. 13—25. OSZTÁLY. — J—4598 ALAPSZÁM. Fényérzékeny réteg szalagalakú réteghordozón és tekercskazetta a réteghordozó továbbítására Interfot-Gesellschaft Stratmann & Co. cég, Berlin. A bejelentés napja: 1943. február 19. Németországi elsőbbsége: 1942. február 19. A találmány fényérzékeny réteg, fényképészeti célokra, átlyuggatás nélküli, szalagalakú oly réteghordozón, mely előnyösen széles, pl. kb. 20 cm és szélesebb és főként papírból van, továbbá tekercskazetta (Rollkasette) a réteghordozó továbbítására. A találmány feladata az, hogy a szalagalakú hordozón, célszerűen nagyobb szélességű papírpályán lévő és fényképészeti célokat szolgáló, különösen fénymásoláshoz való fényérzékeny réteg egyenlő és a másolandó kép szélesség-ének megfelelő lépésekben • való továbbítását tegye lehetővé oly kazettában, amelyben a szalagalakú réteghordozót a tároló tekercsről lecsavarjuk, ablak előtt elvezetjük és a megvilágítás megtörténte után másik tekercsre felcsavarjuk, vagy egyes lapokká vágjuk szét. Hcsszú, főleg igen hosszú réteghordozók esetén az egyenletes hosszaknak megfelelő továbbítás a folcsavaró tekercs egyenletes elcsavarásával nem lehetséges, mei't a tekercs sugarának a föltökercselődés folytán előálló növekedése miatt a tekercsnek ugyanazzal a szöggel való élesavarása egyre na• gyobbodó úthossznak felel meg. Ezt a hátrányt igyekeztek már úgy kiküszöbölni, hogy a réteghordozóval együtt papírpályát mozgattak el, amelynek hátsó oldalán az egyenletes képtávolságoknak megfelelően jelek voltak és e jeleket ablakon át észlelni lehetett. Javasolták már a fényérzékeny réteggel együttfutó piapírpályának a kazetta résén át a réteghondozótól elkülönítetten a szabadba vezetését, hogy a rajta lévő jelölés észlelhető legyen. Mindkét módszer lehetővé teszi, hogy a fényérzékeny réteghordozó az ablak előtt mindig azonos lépéssel haladjon tova, hátrány azonban, hogy a réteghordozóval együtt papírpályának kell mozognia, amely költségnövekedést jelent. A találmáijjy a kitűzött feladatot papírpálya alkalmazása nélkül oldja meg, sőt megfigyelő ablakot sem használ. A találmány szerinti megoldás az, hogy a réteghordczót, legalábbis egyik éle mentén, szabályszerű, a képszélességnek megfelelő távolságokban, előnyösen, ék, vagy körszelet alakú, kismélységű kivágásokkal látjuk el. A kazettát pedig letapintóval szereljük fel, amely a réteghordozó élét ennek tovamozgatása közben letapintja és a felvételre alkalmas helyzetet jelzi. Ügy járhatunk el, hogy a letapintó a felvételnek megfelelő helyzet elérésekor a kivágásba benyomul és valamely zár bekapcsolásával a réteghondözó tovamozgatását megakadályozza. Az is lehetséges, hogy valamely húzó vagy tolószerv, pl. karom kerül alkalmazásra, amely a rét eghordozó egy vagy több kivágásában támad és azt a képszélességnek megfelelő mértékben továbbmozgatja. A bevágásokat a találmány szerint a réteghordozónak csak az egyik élén vagy mindkét élén alkalmazhatjuk. Az utóbbi esetben az a lehetőség is fennáll, hogy a kivágások száma az egyik él mentén a másik élen alkalmazott kivánságok számához x : 2 x, 3 x arányban stb. legyen. A kazettát ennek megfelelően úgy alakíthatjuk ki, hogy a réteghordozó mindkét oldalán alkalmazunk egy-egy' letapintót, amelyek közül tetszés szerint az egyiket vagy a másikat kapcsoljuk be. Ezzel lehetővé válik, hogy a tovamozgatásit tetszés szerint a szokásos képszélesség felének, harmadának, negyedének v

stb. megfelelő mértékben is foganatosíthassuk. A találmány szerinti bevágásokat a cellulózaszármazékokból készült réteghordozókon alkalmazott szokásos lyuggatlásoikkali mem Jeihetl ößisaeihajsonlitani. E lyuggatás ugyanis megakadályozza, íiogy a fényérzékeny rétegét majdnem a szalag széléig kihasználhassuk és amellett fennáll az a veszély, hogy a képalak túlságos kihasználásakor a réteghordozó szélességének, irányában a lyuggatást is leképezzük. Ez azonban .nem kívánatos. Emellett papírpalyáknál a lyuggaitás nem előnyös. A találmány szerinti bevágásoknak a réteghordozó élétől számítva csak egész csekély, pl. 1—2 mm mélységig kell. bemélyülniök. Abban az esetben, ha a réteghordozót csak egyetlen alakra rendeztük be és a bevágások ékalakúak, a réteghordozó teljes szélességét maradék nélkül kihasználhatjuk, amennyiben a képszélességet egészen a réteghordozó széléiig vesszük. Ek-