136046. lajstromszámú szabadalom • Ivelhárítószerkezet nagyfeszültségű szigetelőkhöz

Megjelent 1953. évi július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL S Z A BAD A LM I LE I RÁ S 136.046 SZÁM. 21: c. 14-19. OSZTÁLY. - B-15806. ALAPSZÁM. ívelhárítószerkezet nagyfeszültségű szigetelőkhöz. Brown, Boveri & Cie. Aktiengesellschaft cég, Mannheim (Németország) Pőtszabadalom a 128.532. sz. törzsszabadaíomhoz. A pótszabadalom bejelentési napja: 1943. február 25. Németországi elsőbbsége: 1942. április 10. A 128.532. sz. törzsszabadalom tárgya olyan, ívelhárítószerkezet nagyfeszültségű szigetelőkhöz, amely szarvakkal ellátott szegmensgyűrűkből áll. A találmány e szerkezet célszerű továbbfejlesztése, nevezetesen a törzsszabadalom 1„ ábráján létható kivitelnek. Ezen az ábrán az ívelhárítószerkezet e küllőkön elrendezett köralakú b . gyűrűszegmensekből és ezek végei között kivezető két c szarvból, ill. rúdalakú elektródából áll. Ezek túlnyúlnak a szegmensek alkotta körön, hogy minél, távolabb tartsák a szigetelőtől az egyik egyoldalról táplált szegmensről a c szarvra átugrő és ennek végére vezetett 4vet. Ezt az egyoldalról táplált szerelvényeknek, főleg a c szarvnak az ívre gyakorolt irányító hatása folytán érjük el. - s Ha az ívelhárítószerkezet szokásos módon a szigetelőszapka alsó (ill. felső) végére van ésavarolva, akkor a c elektródák és az e küllők rézsútosan kifelé és felfelé (Ml. befelé) állnak és csonkakúp vagy forgási paraboloid alkotóit képezik*. A szegmensek alkotta kör átmérőjének oly nagynak, ill. oly kicsinek kell lennie, hogy a szigeteíősápka ívképződés ellen védett, azaz^ lehetőleg teljesen árnyékolt legyen. A törzsszábadalomban ábrázolt szegmensgyűrűk a találmány- szerint félellipszisalakúak is lehetnek. Ez esetben a mellékelt raJ2fl. ábrája szerint a b szegmensekből olyan ellipszist kapunk, amelynek e küllői a kis tengely irányába, a c elektródák pedig a nagy tengely irányába esnek, így a védőszerkezet még jobban kielégíti a gyakorlati követelményeket, mert az inkább a szigetelő végén fekvő és a szigetelősapkát kitűnően elárnyékoló ellipszis^részek az ív talppontját.az egyoldali táplálás folytán leghamarább a szegmensek végére vezetik, hogy ott átugorjon a két szomszédos szegmens közötti közbe nyúló c elektródára. Minthogy ez utóbbi az ellipszis nagy tengelyében fekszik, az a pont, ahol az ív c elektródára átmegy, már sokkal távolabb van a szigetelőtől, mint a szegmensek többi résztől. Ez nagymérteikben csökkenti a kerámiai szigetelőrészek veszélyeztetését még a c elektródán tartósan égő w esetén is. A leírt alakú ívelhárító szerkezetet lényegében elliptikus csonka kúp vagy olyan elliptikus héj határolja, amelynek alaplapja a szegmensek alkotta ellipszis (elliptikus paraboloidX Oásd a 2—4. ábrákat). Ilyen elrendezésnél igen jól lehet a c elektródáknak -a szegmenseken túlnyúló részeit rövidebbre venni, mint a törzsszabadialom szerinti köralakú kivitelnél. A c elektródák vége alsó részük egyenes folytatásaként az ellipszis síkján túr a villamos mezőbe nyúlhatna. Ekkor azonban a villamos mező nagymérvű sűrűsödése állna be a c elektródán é£ ezzel csökkenne a szigetelő átütő feszültsége. E hátrány/"elkerülésére a c elektródát kifelé le lehetne hajtani' vagy egyszerűen az ellipszis síkjában levágni. Az ív-toldat irányát ekkor a c elektróda (pl. a 4. ábra szerinti rézsútosan kifelé álló) irájiya szabná meg. Minthogy azonban a tapasztalat szerint nagy áramerősségeknél a c elektródák végei rúd-alak e»|| tén erősen leégnek és az ív talppontja a leégés előrehaladtával nemcsak a gyűrű síkja alá kerülhet, hanem az elektródatartó küllő rézsútossága, ill. hajlásszöge folytán egyben közeledik mind a szigetelő kerámiai Vészhez, mind pedig1 a sapkához, tehát tartani kell attól, hogy az ív a sapkára megy át. Ezért célszerű az elektródák végén az ábráikon látható leégés elleni szemet alkalmazni. Ezekkel a szemekkel még kismértékű belenyúlás a mezőbe is* megengedhető az átütő feszültség hátrányos befolyásolása nélkül. Az említett szem tehát nemcsak a leégést akadályozza meg, hanem csökkenti a rúdalakú ' elektródavégeken keletkező mezőtorzulást és ezzel elkerüljük a rádiózavarokat okozó korai ködfénykisüléseket. Az 1—4. ábrakön látható, találmány szerinti ívelhárítószerkezetnél a védendő szigetelőnek a sapkája és b gyűrűszeigimensei vannak. Ac szarvak, ill. elektródák leégés elleni d szemekben végződnek. A b szegmenseket e küllők tartják. * Minthogy a c elektróda egész hossza hatásos az ív irányának megszabása szempontjából, az irányító erőt" lehető legnagyobb mértékben kiihasználjuk. Az