135974. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fogpótló részek előállítására

If* Megjelent 1952.-évi december hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 135.974. SZÁM. 30. b, 10-17. OSZTÁLY. - G-9662. ALAPSZÁM. Eljárás fogpótló részek előállítására. Deutsche Gold-und Silber Scheideanstalt, vormals Roessler cég, Frankfurt a|M. A bejelentés napja,: 1943. február hó 4. Németorteiziági elsőbbsége: 1942. február hó-4. Fogpótló részek, mint szájpadlás-lemezek, hidak, koronák és hasonló fogászati alkatrészek eddig rendszerint oly ötvözetekből készültek, amelyek je­lentékeny mennyiségű nagy mértékben nemes féme­ket, vagyis aranyat, vagy platinafémeket egyen­ként vagy többedmagukkal tartalmaztak. Ezüst, vagy ezüstben gazdag ötvözetek a. jelzett célra a korrózió és bevonódás elleni csekély ellenállásuk miatt általában nem alkalmasak, minthogy az ezüst a nyálnak csak kevéssé áll ellen és rajta rövid idő múlva nem tetszetős, pl. fekete bevonat ke­letkezik. A találmány lehetővé teszi, fogpótló részek elő­állítását lényegében ezüstből, mégpedig olymódon, hogy a fogpótló részeket ezüstből, vagy ezüstben gazdag, vagyis legalább 50% ezüstöt tartalmazó ötvözetekből készítjük, ezeket nagymértékben ne­mes fémekkel, vagyis arannyal, vagy platinafémek­kel, vagy ilyen fémeket tartalmazó ötvözetekkel felületileg bevonjuk és e nemesfém bevonatot a bevont tárgynak sofürdőben való kezelésével többé­kevésbbé az alapfémbe diffundáltatjuk. A találmány szerinti eljárás gyakorlati megvaló­sításakor[: pl. úgy járhatunk el, hogy az ezüstből, vagy' ezüstben gazdag ötvözetekből készített és a beteghez pontosan hozzáidomított fogpótló része­ket pl. galvános úton nagymértékben nemes fém vékony, illetve igen-vékony, vagyis 0,1 mm, előnyö­sen 0,01 mm vastagságot meg nem haladó bevona­tával látjuk el. és ezután e részeket oly'hosszú ideig tartjuk a megfelelő hőmérsékletre hevített sófürdőben, amíg a nagymértékben nemes fémek a szükséges mértékben az ezüstbe, illetve az ezüsté ben gazdag alapfémbe be nem diffundálnak. Ez­után a kezelt tárgyakat a sófürdőbÖl eltávolítjuk, lehűtjük, a hozzájuk tapadó sómaradékoktól, pl. vizes öblítéssel megszabadítjuk és adott esetben még utókezelésnek, pl. csiszolásnak vetjük alá. Alapfémként finom • ezüstöt vagy, ezüstben gaz­dag ötvözeteket, pl.' 850/000 rész ezüstöt tartalmazó ezüst-rézötvözeteket alkalmazhatunk. Tekintetbe jö­hetnek továbbá az ezüstnek más fémekkel, mint pl. cinkkel, kadmiummal, ónnal, mangánnal, ezek egyikével, vagy többjével való ötvözetei. Igen al­kalmasnak bizonyult például az az ötvözet, amely 835/000 rész ezüstöt, 90/000 rész ónt, és a mara­dékban kadmiumot tartalmaz;. Az ezüsthöz» illetve az ezüstben gazdáig fent nevezett ötvözetekhez ezenkívül alárendelt mennyiségben még más féme­ket is adhatunk, amelyek arra alkalmasak, hogy keménységet, iliejtve a nemesíthetőséget javítsák. Ilyenekként pl. alumínium, berillium, magnézium, tórium, cirkon egyenként vagy egymással kombi­náltan jön figyelembe. , A bevonatok előállítására aranyat, platinát, vagy a platinacsoport más féméit egyenként, vagy töb­bedmagukkal alkalmazhatjuk. Ezenkívül nagymér­tékben nemes fémeknek kevésbbé nemes fémekkel, mint ezüsttel, vagy rézzel való ötvözetei is tekin-r tétbe jöhetnek; ez ötvözetek nem-nemesfém tar­talma 49%-ig terjedhet, de célszerűen 25%-ot nem halad meg. A felvitt rétegek vastagsága pl. kb. 0,05 és 0,01 mm között lehet. Adott esetben még vékonyabb rétegek is megfelelnek és mégis jó tu­lajdonságú terméket adnak. Ha a bevonatot galvá­nos úton állítjuk elő, nem szükséges, hogy a bevo­nat a sűrűség, tapadóképesség és fény tekintetében olyan igényeket elégítsen ki, amelyeket általában az elektrolemezeléssel szemben támasztunk. A hő­kezelést oly isókkal, vagy sókeverékkel végezzük, ame­lyeket általában fémek hőkezelésére használni szok­tak, így tekintetbe jönnek pl. alkaliklorídok, alkáli­kloridok és földalkálikloridok, továbbá alkalikarbo­nátok, foszfátok, borátok és hasonlók keverékei. Jó hatással adalékolhatunk a sóíürdőhöz redukáló cián­vegyületeket, pl. ciánidokat. Ezzel az álapfém oxi­dálódását, különösen az alapötvözet kevéssé ne­mes alkatrészeinek oxidálódását elkerülhetjük, illetve már oxidált részeket ismét fémekké redu­kálhatunk. Oxidos zárványok távoltartása a nagy­mértékben nemes fém és az alapfém közötti benső kapcsolódás szempontjából nagy jelentőségű. A dif­fúziós folyamatnak sóoldatokban való foganatosí­tása már azért i is előnyös, hogy a levegőt igen egyszerű módon'távoltarthatjuk és a nem kívánt oxidációs folyamatokat már ezzel is megakadályoz­zuk. További előny az, hogy a sóolvadék-f ürdőben való kezeléssel a fogpótló részek deformálódása

Next

/
Oldalképek
Tartalom