135962. lajstromszámú szabadalom • Berendezés pusztán villamos úton körforgásra késztetett, élesen kötegelt adó- ikletve vevőkaraszterisztika keltésére

Megjelent 1952. évi december hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 135.962. SZÁM. 21. a*. 46-60 OSZTÁLY. — G^9680. ALAPSZÁM. Berendezés pusztán villamos úton körforgásra késztetett, élese» kötegelt adó-, illetve vevőkarakter|$z­tika keltésére. Gema Gesellschaft für elektroíakustisehe und mechanische Apparate in. b. H. c<?g, Berlin-Köpenick. A bejelentés, napja: 1943. március 5. A találmány berendezés pusztán villamos úton körforgásra késztetett, erősen kötegelt adó-, illetve vevőkarakterisztika keltésére és lényege- az, hogy közös középpont körül szimmetrikusan elrendezett dipól vagy egyéb sugárzók alkalmazása mellett az egyes sugárzóképleteket esoportiomként kapcsoljuk a, rezgőgenerátorhoz, ill. vevőerősítőhöz, mégpedig az egyes sugárzókhoz tartozó kapcsolóeszközök révén, kapacitiv, galvános vagy induktív úton. Az egyes sugárzóképletek csoportonkénti kapcso­lása pl. úgy történhet, hogy a sugár áthelyezését célzó csoportváltás esetén a csoport egyik végén egy sugárzót működésbe léptetünk, míg a másik vé­gén egy sugárzó működését megszüntetjük. Minthogy az antenna-elrendezések egyes sugár­zói kör mentén, vannak elrendezve, valamennyi su­gárzónak azonos fázissal való táplálása igen ked­vezőtlen adó-, illetve vevőkaraktérisztikát eredmé­nyezne. E körülménnyel számolva, annak a forgó­átkapcsolónak hozzávezetésében, amely az «gyes su­gárzóképleteket a rezgésgenerátorhoz, ill. vevőerő­sítőhöz kapacitiv, galvános vagy induktív úton cso­portonként kapcsolja, az egyes sugárzók fázisainak fokozódó és/vagy csökkentő törvényszerűség szerinti kiegyenlítésére való fáziskompenzátorokat rendezhe­tünk el. A kötegelés növelésére a sugárzókhoz külön ref­lektáló felületek, illetve huzalok tartozhatnak és pedig olyan közökben, amelyek a mindenkor hasz­nálandó hullámhossztól függnek. , Ismeretesek már az irányzó karakterisztika pusz­tán villamos elfordítására való berendezések. Ezek­nél is a szilárd antennaelrendezés és a mozgatható kapcsolóeszköz között pl. villamos csatolás állott fenn. Az eddig ismeretes elrendezéseknél azonban nem használtak nagyobb számú sugárzót, amelyek közös középpont körül szimmetrikusan, azaz a kör kerületén vannak elrendezve és amelyeknek min­denkor csak egy része van á közös generátorhoz, ill. vevőhöz megfelelő kapcsolóeszközök útján csat­lakoztatva. A feltalált új elrendezés előnye az, hogy a- sugárzási karakterisztika rendkívül éles kötege­lését teszi lehetővé. Az ilyen kötegelés pedig a leg­különbözőbb felhasználási célok, főleg a visszasu­gárzó módszerrel való helymeghatározás előfelté­tele. Egyéb irányzóeljárásoknál legtöbbnyire ele­gendő villamos szempontból széles irányzó karak­terisztikákat alkalmazni, mert ilyenekkel is pon­tosan lehet irányozni. A visszasugárzó módszerrel való irágyozásnál azonban mindenkor számolni kell több objektum jelenlétének lehetőségével, amelye­ket* egymástól élesen el kell különft^^ Ezokból az ilyen mérőéijárásoknál rendkívül előnyös élesen kö­tegelt irányzókarakterisztikák használata. A talál­mány azonban nem szorítkozik erre az alkalmazási területre, hanem más célokra is alkalmazható, ha élesen- kötegelt irányzó jelleggörbét kell létesíteni. Ez áll pl. drótnélküli hullámok segélyével való navi­gálás céljaira keltett szikr.atüzek esetén. A megértés megkönnyítésére a találmányt az alábbiakban a vázlatos rajz kapcsán példaképpen is­mertetjük. Az 1. ábra teljes á3ó- és vevőséma egyetlen hely­meghatározó (távolságmérő és irányzó) berende­zéshez, az új anterinaelrendezéssel. A 2. ábra az adó-, illetve vevőirányzósugár for­gásának egy részlete. •"*•'. A 3. ábra a berendezés hatókörzetének megfi­gyelésére való, jelzésre szolgáló Braun-cső ernyő­jén megjelenő jelet mutatja. A 4. ábrán különleges Braun-cső látható pontos irányzáshoz és távolságméréshez. Az 1. ábra szerint a középponthoz képest szim­metrikusan elrendezett irányzóadó- és Vevőszerve­ket 1, ill. 1', a reflektáló felületeket, ill. huzalokat pedig 2, ill. 2* jelöli. Az S adóképletet a forgó 4 kapcsolókar útján az ultrarövidhullámú 5 generátor tátplálja az egyes kapacitásfelületek gyanánt áb­rázolt 3 csatolóerendezésen át. Az ábrázolt példá­nál feltételezett kapacitiv kapcsolás helyett meg­felelően kialakított induktív vagy galvános csato­lás is alkalmazható. Az ultrarövidhullámú generá­tort a 6 modulálóeszközön át a 7 impulzusgenerá­tor impulzusszerűen billentyűzi, pl. másodpercen­ként 2000 impulzusnyi billentyűzési frekvenciával. A blokkoló jelet leadó 12 generátor segélyével a 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom