135892. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nemesfémtartalmú anyagok szétválasztására

Megjelent 1952. >é«L december hé 1-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 135.892. SZÁM. 40. b. 1-3. OSZTÁLY. - F-10.451. ALAPSZÁM. Eljárás nemesfémtartalmú anyagok szétválasztására. „Fides" Gesellschaft für die Verwaltung und Verwertung von gewerblichen- Schutzrechten mit beschränkter Haftung",» Berlin, mint a Siemens & Halske Aktiengesellschaft berlin-siemensstadti cég jogutóda A' bejelentés napja: 1943. május 19. Németországi elsőbbsége: 1943. február 24. *' A találmány eljárás nemesfémtartalmú anyagok, mint például pénzveréshez használt ezüst vagy egyéb nemesfémhulladék összeolvasztásánál keletkező fémek feldolgozására. A szétválasztandó anyag többnyire ezüst-réz-ötvözet, mely a többnyire csekély 40—75% -os ezüsttartalom miatt az egyébként szokásos elektrolitos úton, például a Möbius-féle eljárás szerint a nagy réztartalma következtében gyakorlatilag nem dolgozható fel. Mivel a nemesfémtartalmú anyagok rendelkezésre álló mennyiségei az eredetüktől függő összetételük szerint egymástól igen nagy mértékben eltérnek, a fémelválasztó üzemek szempontjából lényeges, hogy általánosan használható eljárás álljon rendelkezésre, mellyel az ilyen hulladékok igen eltérő ezüsttartalom és eltérő menynyiségű egyéb ötvözetösszetevők, mint pl. réz, nikkel, cink és egyebek jelenlétében is gazdaságosan feldolgozhatók és elválaszthatók. Hogy az általában alkalmazható száraz eljárást az úgynevezett űzéses eljárás (Treibeerfahren) nehézségeit elkerüljék, az elválasztáshoz már régebben elektrolitos eljárásokat alkalmaztak. Magas, például 90%-os ezüsttartalom esetében normális elektrolitos ezüstfinomítás alkalmazható, amikorís az ezüstöt azonnal, legalább 99,95 %-os tisztasági fokú elektrolitezüst alakjában kapják. Elektrolitként ennél az eljárásnál salétromsavas ezüstnitrátoldatot alkalmaznak. Például 70 % ezüstöt és 30 % rezet tartalmazó ötvözetek elválasztásához azonban ez az eljárás már nem alkalmazható, mivel ekkor az elektrolitben az ezüsttartalom állandó értéken való tartásához, ami rendes üzemhez szükséges az elektrolithoz ezüstnitrát alakjában oly ezüstmennyiséget kell adagolni, mely magának az elválasztásnak alávetett ezüstnlennyiségnek másfélszeresét teszi ki. Az ilyen munkamód gazdaságossági szempontból természetesen nem használható. Evégből a nyersezüstnek Möbius vagy Balbach-Thum szerint való elektrolitos finomítását csupán akkor atkalmazzák, ha a feldolgozandó ötvözetek legalább 80% ezüstöt tartalmaznak. Kisebb ezüsttartalom esetében tehát más módszereket kell alkalmaznunk. Az ilyen nemesfémtartalmú hulladékfém szétválasztásához oly eljárásokat dolgoztak ki, melyeknél a hulladékfémet anódaként savanyú vagy semleges oly elektrolitba helyezik, mely a réz, alkáliföldfémek. vagy alkáliák nitrátjait vagy pedig megfelelő ilyen keverékeket tartalmaz. A rezet és ezüstöt a katódán poralakban választják le és ebből a termékből híg kénsavval való kilúgozás útján a rezet oldatba viszik, miközben az ezüstnek oldhatatlanul kell visszamaradnia. Az ilyen eljárás hátránya azonban abban van, hogy a katódán nem csupán fémek keveréke, hanem jelentős mennyiségben hidroxidok válnak le, melyeket a hígított kénsavval való kilúgozás előtt megfelelő pprkölőkemencében, például tokos kemencében vagy lángkemencében oxidáló izzításnak kell alávetni. Ekkor a kapott réz messzemenően rézoxiddá és a jelenlévő oxidos ezüst fémezüstté alakul át, úgyhogy híg- kénsavval való oldás közben a réz oldatba megy és az ezüst nem oldott állapotban marad vissza. A nedves iszap kiszárítása és ezt követő pörljölése jelentős tüzelőanyagmennyiséget igényel. Az eljárásnak azonban további hátránya is van. Az izzítás következtében ugyanis a réz egy része, valószínűleg diffúzió útján, az ezüsttel újból ötvöződik és ezzel oldhatatlanná válik és nem lúgozható ki. A találmány szerinti eljárásnak szintén az az alapgondolata, hogy a hulladékfémet diafragma nélkül dolgozó elektrolízissel anódosan oldjuk, miközben az arany és a platinafémek ismeretesen anódaiszapként nem oldott állapotban maradnak vissza és ugyanabban a fürdőben a katódán ezüst és réz válik le. A találmány értelmében azonban" az elektrolitos kezeléshez erős savak oly töménységű oldatait alkalmazzuk, melyekben a leváló poralakú fémek nem oldódnak, azonban a réz és az ezüst kizárólag fémes por alakjában válik le. Az erősen savas elektrolit alkalmazásával az ezüst oxid- vagy hidroxidtartalmú vegyületeinek a katódán való leválását meggátoljuk. Az elektródán keletkező fémport-az elektrolitos folyamat után forró hígított kénsavval, levegő, oxigén vagy oxigéntar-