135815. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrolit - kondenzátorokhoz való elektrolit előállítására

Megjelent 1950. évi január hó 16-án. ORSZÁGOS T-A L A L M A N Y I Hl V A T A1 SZABADALMI LEÍRÁS 135815. SZÁM. 21 g 1—16 OSZTÁLY. — S-l 9472. ALAPSZÁM. (VII/j.) Eljárás elektrolit-kondenzátorokhoz való elektrolit előállítására Süddeutsche Apparate— Fabrik G. m. b. H., Nürnberg:. A bejelentés napja: 1943. évi május hó 11. Németországi elsőbbsége: 1942. évi május hó 23. Ismeretesek száraz és nedves elektrolit-kondenzátorokhoz való olyan elektrolitek, amelyek két- vagy töhbérfékű alkoholban oldott borsavvegyületekből fő-5 ként ammómiumborátból vannak. A borsóknak alkoholban való oldása végett felmelegítik az elektrolitét. GyakorlaU'ag vízmentes alkoholnak az elektrolit készítéséhez való alkalmazása is ismere'.es. 10 ilyen elektrolittel használható elektrolitkondenzátorokat lehet készíteni. Há!rányuk azonban ezeknek, hogy tartós üzemben kirágódásra hajlamosak, továbbá, hogy kapacitásuk nagyobb hőmérséík'Meken 15 csökken és, hogy maradékáriamuk már aránylag rövid tárolási idő után is lényegesen meghaladja .az alakításkor elért rendes értékét. Az utóbbi tulajdonság annyira jellemző iaíz összes ismert elek-20 trolit-kondenzátorokra, hogy jóságukat avval az értékkel jelölik meg, amelyet a maradékáramnak a kondenzátor bizonyos tárolási ideje után nem szabad megluailadnia. 25 Beható vizsgálatok azl mutatták, hogy e hátrányok oka az elektrolitben oldott borátok nagy kristályvíztarlalmáhan van. A használatos ammómumborátok vizsgálatából például az tűnik ki, hogy ai hór-30 tartalom és iái kristály víztartalom közötti arány még egymáslól vegyileg nagyon különböző borátok, például a tetra- és & pentaborát esetében is majdnem állandó. Ennélfogva bármelyik ammóniumborálnak 35 alkoholban való oldásakor a bórmennyiséggel nagyjából azonos mennyiségű krislályvíz jut be az elektrolitbe. A kísérletek azt mutatták, hogy az ismert elektrolit-kondenzátorok említett hátrányos tulajdonságait gyakorlatilag ki le- 40 net küszöbölni, ha sikerül az elektrolit víztartalmának pontos megszabása. Az ismert elektrolitek víztartalma a borátokkal az elektrolitbe bejutó kristályvíz következtében a kelleténél nagyobb és nem 45 szabható meg kívánság szerint. Az elek-Irolifuek a borátok oldása érdekében végzett felmelegítésekor elpárolog ugyan a víznek egy része, azonban ezen -az úton nem lehet a szükséges mennyiségű vizel 50 eltávolítani, mert a borátok szétbomlainak, ha az, elektrolitét túlságosan hosszú ideig vagy túlságosan nagy mértékben melegítjük fel. A találmány annak felismerésén alap- 55 szik, hogy az elektrolit víztartalmának mindenesetre kisebbnek kell lennie, az ismert elektrolitek víztartalmánál. H-a azonban az elektrolit víztartalma túlságosan kicsiny, akkor az elektrolit ellen- 60 állása és ennek folytán a kondenzátorban jelentkező veszteséig túlságosan naggyá válik. Ha az elektrolit víztartalma viszont túlságosan nagy, iákkor az eleklrolitkondenzálor kirágódásra hajlamos és ma- 65 radékáramai a tároláskor nagyon megnövekszik. Az ismert elektrolit-kondenzátorok utóbb említett hátrányos tulajdonságai, onnan erednek, hogy a kondenzátor dielektromos rétege" kismennyiiségű 70