135801. lajstromszámú szabadalom • Huzűzáras kézitáska

Megjelent 1950. évi január hó. 16-án. 0 li S Z Á G 0 S T A L Á L MÁNYI II 1 V A T A L SZABADALMI LEÍRÁS 135801. SZÁM. '3'Ah 1 — 5 OSZTÁLY. — S-1911I. ALAPSZÁM. (Vl/f.) Húzózáras kézitáska. Scossa Gyula nagykereskedő, Budapest. A bejelentés napja : 1942. évi augusztus hó 14. A találmány olyan kézitáska, főleg női laska (retikül) mely — egészben vagy túl­nyomórészt — kukoricaháncsból sodrott zsinórszcn'í képződményekből, kosárfonal-5 szerűen készült és húzózárral van ellátva. Ismeretes, hogy kisebb kézitáskákat, me­lyeket nők viselnek, elsősorban bőrből szo­kás készíteni és hogy az ilyen láskák alakra, nagyságra és kivitelre nézve, rend-10 kívül különbözők, minthogy a női ruházat­hoz, annak színben és jellegben megfelelő táskákat szokás választani. Uj;abb időben e táskákat, valamint a texti'anyagból ké­szüli hason célú táskákat is egyre íoko-15 zódó mértékben szokás az igen célszerű, húzózárakkal ellátni. A jelenlegi nyersanyaghiány mel'elt azonban bőrnek és jó minőségű textil anyag­nak e célra való felhasználása, egyre na-20 gyobb nehézségekbe ütközik és így igen fontos feladat olyan anyag 1'elkutalása, melyből az ilyen láskák, amelyekre nagy mennyiségben van szükség, a velük szem­ben támasztott, számos követelménynek 25 megfelelő minőségben és árban jelenleg, is előállíthatók. Azt találtam, hogy ilyen táskák előállítá­sára való nyersanyagként igen alkalmas az olyan zsinórszerű képződmény, melyet :-50 kukoricaháncsból való sodrással állítanak elő és melyből különféle használati tár­gyakat már eddig is készítettek. Ezek a lárgyak azonban inkább durva és primi­lív kivitelű cikkek, pl. házi használatnál 85 való papucsok, nagyobb méretű bevásárló­szatyrok, s ib. voltak, melyeknél iái teisze­lősség alárendeltebb jelentőségű követel­mény és főleg az olcsó ár és terhelés-, valamint kopásállóság" iá fontos és az el­zárhalóságra nincs szükség. Fínomiabb, tel- 40 saotős és olyan számos követelményt ki­elégítő iparcikkeknek, mint a milyenek |az el­zárható női táskák, nyersanyagaként e ku­koricaháncsból sodrolt képződményekel mindeddig alkalmatlanoknak tartották, fő- 5.5 leg azérl, meri alkalmazásuk és iparcik­kekké való feldolgozásuk technikája pri­milív volt és tulajdonságaikat gondosan nem tanulmányozlak. Felismertem azonban, hogy e sodrott 50 képződményeket kitűnően lehet messzeme­nően alaktartó, terhelés- és kopásálló, be­léjük helyezett, egész apró tárgyak kihul­lásai is biztosan meggátló, zárható tás­kákká is feldolgozni, ha őket kosárfonatl- 55 szerűen egyesítjük egymással és az így kapott táskát, zárószervként húzózárral lál­juk el. A húzózárak textilanyagú szalag­jai ugyanis, az így kapott fonadékhoz, pl. varrással, igen tarlósán és tetszetősen evő- 60 sílhetők és a fonadék szálirányainak és minéműségének kellő megválasztása ese­téin az egyébként kellő mértékben, alaktartó képződmény könnyen enged meg olyan mértékű deformációt, amely nyitott húzó- H5 zár esetén, a táskába való kényelmes be­nyúlásra, bőven elegendő nagyságú nyí­lást biztosít a táskának. Emellett c íona.-.­dék a kosárfonásnál használatos módsze­rekkel könnyen ellátható, tartósan hozzá- 70 erősített olyan fülekkel, fogóval, stb., me­lyek a női táskáknál rendszerint szüksé­gesek vagy célszerűek és melyek célsze­rűen, színién kukoricaháncsból sodrott zsi­nőrszerű képződményekből, pl. díszzsinő- 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom