135675. lajstromszámú szabadalom • Forgómágnes vezérlő- vagy szabályozóberendezésekhez
Megjelent 1949. évi szeptember hógSijén. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS .135675. SZÁM. 74 C 1—13 OSZTÁLY. — A-4781. ALAPSZÁM. (VII/g.) Forgómágnes vezérlő- vagy szabályozóberendezésekhez. Askania-Werke Aktiengesellschaft, Berlin-Friedenau. A bejelentés napja: 1943. évi április hó 2. Németországi elsőbbsége: 1942. évi február hó 21. A találmány forgómágnes,, kiváltképen járművek vezérléséhez való vezérlő- vagy sízabályozóherendezésekhez,. iriélyüidk forgó horgonya vezérlőáram hatására, iá vezérlő-5 áramtól függő forgatónyomatékot ad le. ismeretesek oly forgatónyomaték-eilőállítő berendezések, melyeknél Z- vagy kettős T-alakú horgony két, egymással ellentétes értelmű mágnessark mezejében van forio gatbatóan ágyazva éis. mely a, mágnes vagy a horgony gerjesztésének a vezérlőáram okozta megváltozásának hatására íarra törekszik, hogy a mágneses kör legkisebb mágneses összellenállásű helyzetéi}© áuljon 15 be. Avégett, hogy a horgony kilendülése a vezérlőáram függvényévé váljék, általában járulékos mechanikai gátLásra vian szükség, mert különben a horgony vezérlőáram fellépésénél rögtön véghelyzetébe ten-20 dűlne és a vezérliőáram megszűnésekor is ebben a helyzetében maradna. Ismeretes, hogy hangszóróknál a horgonyt, melyet a vevőhöz kapcsoLt tekercs a vevő által létesített hangfrekvenciáknak 25 megfelelően felváltva mágrje,e:z, mágnesnek egymástól légréssel elválasztott, e'llentélies értelmű sarkai között olymódon ágyaznak, hogy a horgoryt a vezérlő frekvencia ütemében felváltva hol az egyik, hol a másik 30 mágnessark vonzza és eközben a horgony a sarkok között keletkező fő-erővönaífluxus irányával lényegileg párhuzamosan hangfrekvenciás rezgéseket végez, melyeket a hangszóró membránjára visznek át. Itt 35 a mozgó horgonynak a mágnesrendszerhez 40 nem volt vassal: zárt mágneses köre. Ennek következtéiben az ezáltal a forgíómágnes által létesített forgatónyomatékok — a forgatónyomaték-előállító berendezés súlyára vonatkoztatva — viszonylag csekétyak voltak. Ezenkívül ennél az ismert rendszernél a horgonynak, az önmagában véve meglévő mágneses rögzítőerejét a horgony kőzéphelyzelében — mely a horgonynak középhelyzetéiből való kilendüléíekor mindenkor 45 arra törekszik, hogy a legkisebb mágneses összellenállás irányába álljon be, — nem használták ki. Sőt inkább a horganyt lehetőleg nagy saját frekvencia létesítése céljából kis tömeggel kapcsolták össze és k5-zéphelyzetében nagy visszaállító erejű rúgó rögzítette. A találmány azon alapul, hogy oly vezérlő- vagy szabályozóberendezésekben, melyeknél sokkal kisebb vezérlőfrekvenciáról van szó, ezt az önmagáiban ismert elvet úgy változtathassuk meg, hory az lényegesen cseké'yebb anyagszükséglettel és vezérlőteljesítménnyel nagy forgatónyomatékok elérését tegye lehetővé. A találmány értelmében a vezérlő- vagy 60 szabályozóberendezésekhez va'ó forgómágnest úgy alakítjuk ki, hogy a horgony egyik végét két, egymástól légréssel elválasztott mágnessark mágneses zárókörébein ' forgathatóan ágyazzuk és :a másik, szabad 65 vége a vezérlőáram Ö-értékénél a sarkokat egyenlően, a vezérliőáram 0-tól eltérő értékeinél pedig aszerint,, hogy milyen irányú a vezérlőáram, az egyik vagy iá másik sarkot erősebben túlfedi. Efajta forgamagnes- 70 50 55
