135593. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés lemezalakú anyagok szárítására

Megjelent 1949. évi április hó 25-én. MÄSYAR SZABADALMI BTRÖSÄ6 SZABADALMI LEÍRÁS 135593. SZÁM VIII/C. OSZTÁLY. _ S-l 8992. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés lemezalakú anyagok szárítására. G. Siempelkamp & Co. cég-, Krefeld. A bejelentés napja 1942. évi május hó 6. Lemezalaku anyagokhoz való szárítóknál, különösen hosszirányban vezetett, légáramos szárítóknál ismeretes a forró légáramot a szárítandó anyaggal ellenáram-5 ban, állandóan keringtetni és mind szárítótérben, mind pedig a visszavezetőcsatornákban a levegőt fűteni. A levegőt, általában, kb. 150—160 C°-rá* hevítik a lemezalakú anyagnak, pl. fafurnérnak melegítése 10 és a benne tartalmazott nedvességnek elgőzölögtetése céljából. Eközben a levegő vízgőzben dnssá válik, mely azonban nem hat zavaróan, mert a vízgőz túl van hevítve és ennek következtében nem csapódik le. 15 Az ismeretes szárítóknál a szárítótér fölött, mennyezet csatornaként, légcsatorna van elrendezve, amely a levegő visszavezetésére szolgál. A szárítónak ama végén, ahol a levegő beáramlik, a légáramot ven-20 tilátor szívja el és a szárítótér fölött levő légcsatornán át a szárító másik végéhez vezeti. A szárítónak e kialakításából folynak a következő hátrányok: a szárítótér hosszoldalai, melyek a szárító felületének főrészét 25 alkotják, lehűlhető, külső falak, továbbá a szárítótér fölött mennyezetcsatorriát kell • elrendezni, mely a levegővezetésben éles elhajlásokat és ezzei a légáramban örvényléseket idéz elő. Végül a lemezalakú anyag 30 mozgatására való, oldalsó hajtószerkezetek vannak a szárítótérben és ezáltal káros tereket alkotnak, melyeken a levegő átáramolni igyekszik anélkül, hogy a szárításhoz kihasználtatnék. " A találmány abban van, hogy a szárítók- 35 ban, a szárítótérnek a hosszoldalain kamrák vannak, melyek a szárítótérből leszívott levegő visszavezetésére szolgálnak. Ezáltal a szárítótér hosszoldalai többé már nem lehűlhető, külső falak, hanem az 40 ugyancsak forró levegőt vezető oldalkamrákkal szomszédos falak, miáltal a hőveszteségek elkerültetnek, a visszavezető levegő pedig félmelegíttetik. Elérjük továbbá, hogy a szárítótérben káros terek nem 45 keletkezhetnek, mert a szárító hajtószerkezetei az oldalkamrákban helyzhetők el. Szárító eljárásoknál ezenkívül ismeretes á ventilátor által szállított levegőnek kis részét állandóan a szabadba kilökni és a szá- 50 rító ajtajainak hasítékain át a szárítótérbe friss levegőt szívni. Ezeknek az eljárásoknak fafurnérok szárítására vak> alkalmazásánál az a hátránya van, hogy nemcsak vízgőz, hanem állandóan forró levegő is'ki- 55 áramlik a szabadba, valamint az, hogy a fur. nirok vágásánál keletkező és a nedves furnirlemezekhez tapadó fapor, a fában levő gyantarészeknek az elgőzölgése következtében keletkező gyantaköddel együtt, a eo légáramban mindig több és több lesz. Ezek ia hozagok a magias, szárítási hőmérsékleteken gyakran öngyulladásokra adtak alkalmat. A találmány szerinti, szárító eljárásnál 65 a forró'légáramot a szárítóból való leszíváskor a telítési pontig hűtjük le, miáltal a szárításkor felvett nedvesség lecsapódik,