135401. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyers bőrök és gereznák kezelésére

Megjelent 1949. évi április hó 25-én. V A d Y A i; S / A ír A D A F. M I 151 R "': S A* fi SZABADALMI LEIRAS I:Í.->4<>J. SZ.VM. If, (XXll.) OSZTÁLY. - A-4«."»7. AI.APSZAW. Eljáriu nyersbőrök és gereznák kezelésére. Arnold Ernst oki. mérnök, Benslieim an der Bergstr. (Németország). A bejelentés napja: 1942. évi augusztus hó 17. Németországi elsőbbsége: 1941. évi augusztus hó 16. Nyersbőrök és gereznák konzerválás! módszerei vagy vízelvonáson alapszanak, ami szárítással vagy sózással foganatosítható vagypedig az úgynevezett pácolóliatá-5 son, amely esetben az állati bőrre savakat engednek hatni a sav okozta duzzadás elkerülésére, közömbös sók jelenlétében. E mc Iszerek ismert hátrányai a következők: A szárítót nyersbőrt csak nehezen lehet 1° újra megpuhítani és még lágyítószerek használata esetén sem lehet többé az eredeti vizet-megkötő és lágy állapotot visszaállítani. Nyersbőrök sózásakor a bőr értékes fe-15 hérjealkotórészei a sós lével veszendőbe mennek. Továbbá az a körülmény, hogy a sóhoz denaturálószereket kell adni, a későbbi csávázáskor, cserzéskor, stb. gyakran nehézséget okoz. Végül a sós konzerválás 20 nem akadályozza meg mindig a halofil bak' tériumok tenyészetét, amelyek bőrkárt okozhatnak. Az említett pácoló konzerválás, amelyet főleg báránypőrékhez használnak, a mind-25 inkább növekvő savhidrolizis folytán ugyancsak kárt okoz. Ezenkívül az ilyen nyersáruk szállítása körülményes és költséges. Minden pőrekereskedő és timár tudja, hogy a pácolt pőréknek kb. 20—30%-a súlyosan 30 megrongálódott állapotban érkezik meg a feldolgozás helyére (az értékcsökkenés 50%, sőt több is lehet). Az említett konzerválási módszerek e ha« *ásának okait keresve kitűnt, hogv 3 lénve-3"> ges tényezők a vízelvonás vagy a pH értékének eltolása az izoelektromos térről a bőr közömbös reakciójáig. Az utóbbi lehetőséget eddig csak a savanyú tartományban és csak nedves konzerválásnál .hasznosították. Azt találtuk, hogy a baktériumtenyészet lu ugyanúgy, mint a savanyú tartományban, a lúgosban is erősen gátolható s ezzel a bőr konzerválható. A gyakorlatban ezt eddii* nem tudtuk megvalósítani, mer nem ismertünk olyan szert, amely a bőr lúgos reak- t;> ciójakor gátat vet a bőranyag elkerülhetetlen megduzzadásának és hidrolízisének. Ugyanis a savanyú kezeléstől eltérően só adagolása a lúgos kezelőfolyadékokba nem szünteti meg a duzzadást. Ezért eddig az 50 állati bőranyag minden lúgos kezelésénél kisebb-nagyobb mértékű duzzadással kellett számolni, ez pedig lehetetlenné tette a lúgosán kezelt bőrök vagy gereznák hosszabb idejű tárolását vagy szállítását. A találm'ány nyers bőrök, gereznák és pőrék olyan kezelési módja alkáliával, hogy duzzadás nem következik be. Ez lehetővé teszi a lúgosán kezelt bőrök levegőn való gyors megszárítását és a bőr belsejében végbemenő lugas reakciótól íüggjő tartós konzerválását. Lényeges ennél a duzzadáshoz szükséges vízmennyiség hiánya, ami elejét veszi a bőranyag egvébként elkerülhetetlen lúgos hidrolízisének. A taláhnány szerint a következőképen járunk el: A frissen nyúzott bőr vagy gerezna hús-