135384. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénnek főként kerámiai tárgyakra való lecsapatására

Megjelent 1949. évi február hó 15-én. M AGYAK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 135384. SZÁM. IV/h/l. (VII/g., VU/i.) OSZTÁLY. — W-7241. ALAPSZÁM. Eljárás szénnek főként kerámiai tárgyakra való lecsapatására. „Watt" Glühlampen- und Elektrizitäts-Aktiengesellschaft cégr, Wien A bejelentés napja: 1942. évi január hó 31. Németországi elsőbbsége: 1941. évi február hó 1. A találmány eljárás szénnek főként kerámiai tárgyakra való lecsapatására. Ismeretes már, hogy a szénhidrogének bizonyos hőmérséklet és más feltételek betar-5 tása mellett, teljesen sima, nem fémes felületeken primer módon fellépő termikus disszociáció révén egy különösen kemény szénmodifikáció bizonyos vastagságú rétegeit építik fel, melyek jellemző kristályráosszerű 10 szerkezeti elemei közé'pső helyet foglalnak el a grafit hexagonális szerkezeti elemei és a gyémánt szabályos szerkezeti elemei között. Ennek a szénmodifikációnak, laz ú. n. ' fénylő szénnek viagy kemény szénnek né-15 hány kedvező fizikai tulajdonsága van, melyek miatt műszaki célokra, főleg iaz elektrotechnika ellenállás elemei részére, illetve a nagyfrekvenciájú technikában alkalmaz. zák. Ez anyagnak a gyártása ugyan nehezen 20 teljesíthető feltételek betartását kívánja, mint pl. legcsekélyebb mennyiségű szénhidrogének feldolgozását nagy vákuumú ülepítő edényekben, ha kielégítő eredményeket akarunk elérni. 25 A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a szénmodifikációk, melyek számos műszaki célra, főként ellenállási anyagok készítésére jól alkalmasak, olvan feltételek mellett is nyerhetők, melvek bár biztonság-30 ga' nem vezetnek a kemény szén képződéséhez, de lényegesen könnyebben teljesíthetők, ami ugyanolyan értékű mintha az előállítási eljárást egyszerűsítettük volna. A találmány szerint a szenet tartalmazó anyagok bomlását melegben és a szén lecsa- 35 palását (pl. szénhidrogén-gázokból, illetve gőzökből) oxigén vagy gázalakú,' oxigéntartalmú keverékek, állandó jelenlétében végezzük, melynél sem a szénhidrogén-gázok, sem az oxigén, vagy az oxigéntartalmú gáz- m "keverék nyomásának nem kell túl alacsonynak lennie; előnyösen kb. 0.1 atm. nyomáson dolgozunk. Emellett az is látható, hogy sem robbanásszerű jelenségektől nem kell tartani, meglepetésszerűen sem a disszociációt, 45 sem pedig a leülepedést nem zavarjuk az oxigénnel, továbbá egyáltalán vagy érethető illetve zavaró módon nem lépnek fel a reakcióban lévő szénhidrogéneknek oxidációs termékei, mint a szénsav, szénmonoxid 50 és vízgőz. Ellenben az oxigén a leosapatott szén- illetve korom-ré'tegre hat — és ez az eljárás egy különleges előnye — úgy, hogy a lecsapatásnál előálló nagymolekulájú, nehezen meghatározott; kátrány- és olajszerű 55 anyagokat, empireumatikus anyagokat és hasonlókat eloxidálja anélkül, hogy ennél magát az üledék szénvázát észrevehetően megtámadná. Ez indokolható is, ha elgondoljuk, hogy a nagyobb molekulájú bármely eo szerkezetű szénhidrogénláncok vegyileg könnyebben megtámadhatók, mint a tiszta szénvegyületek rendszerei. Az empireuma-