135011. lajstromszámú szabadalom • A földhöz nem részarányos kapcsolású nagyfrekvenciás erősítőfokozat

Megjelent 1948. évi szeptember hó 1-én. MAGYAR SZABADALMI BTRÓSiU SZABADALMI LEÍRÁS 135011. SZÁM. VIÍ/j. OSZTÁLY. — Ii-9134. ALAPSZÁM. Ä földhöz nem részarányos kapcsolású nagyfrekvenciás erősítőfokozat. C. Lorenz Aktiengesellschaft, Berlin-Tempelhof. A bejelentés napja: 1943. évi április hó 3. Németországi elsőbbsége: 1942. évi április hó 25. Ha erősítőcsövekkel nagy nagyfrekven­ciás teljesítményeket kívánunk elérni, ak­kor különböző okokból nem tarthatjuk fenn a csöveknek megfelelő negatív előfeszült-5 ségű vezérlőráccsal való teljesítmény nél­küli vezérlését. A vezérlő rácsfeszültség forrásától szolgáltatandó teljesítményt a rácskörben bekövetkező teljesítményvesz­teségek, valamint az erősítőcsőben jelent­lo kező rácsáramveszteségeiki határozzák meg. A találmány a rajz 1. ábrája szerinti erősítőfokozatokra vonatkozik. Itt a vezérlő­feszültséget a vázlatosan jelzett (1) fe-15 szültségforrás szolgáltatja. A fokozat erő­sítő szervét a (2) erősítőcső alkotja, amely­nek anódakörében az elvileg részarányos' kapcsolású, (3) tekercsből és (4, 5) konden­zátorokból összetett rezonanciakör van be-20 kapcsolva. Az erősítőfokozat kimeneti (7) terhelését (6) csatolótekercs csatolja a re­zonanciáikor önindukciós (3) tekercséhez. Hogy az anóda és a vezérlőrács közötti kapacitás ne okozhassa az erősütőfokozat 25 öngerjesztését, az említett kapacitás visz­szahatását (11) neutrodyn-kondenzátor sem­legesíti. E semlegesítés végett a kap­csolási elrendezés (10) pontjának az anó­dával összekötött (8) ponthoz képest ellen-30 tétes fázisú váltófeszültségeinek kell lennie. Ezt ismert módon úgy érik el, hogy a két sarkú szerelvénynek tekintendő párhuza­mos (3, 4, 5) rezonanciakört elvileg rész­arányosán kapcsolják. Evégett jelen eset-35 ben kapacitiv fes'zültségosztót alkalmaz­tunk, amelyek középső (9) elágazását a ka* tódával kötöttük össze. Az erősítőfokozat tehát a földhöz nem részarányoskapcsolás­ban működik együtt olyan anódakörrel, amely elvileg a földhöz részarányos kap- 40 cs'olású. Ilyen nagyfrekvenciás erősítőfokozatok­ban a rács vezérlőfeszültségének forrását terhelő említett veszteségiteljesftményeken Jelül még egy további fedezendő teljesít- 45 *mény keletkezik annak folytán, hogy a (11) kondenzátor semlegesítő hatása az erősítő­fokozat kimeneti terhelése következtében nem fázistiszta és így tökéletlen, A 2. ábra szerinti helyettesítő kapcsolási vázlatból vi- 50 lágosan kitűnik ugyanis, hogy a semlege­sítő kondenzátor (10) csatlakozó pontján létesített nagyfrekvenciás feszültség fázisa nem pontosan 180°-kal tér el az anóda­váltófeszülts'égtől. Az 1. ábra szerint in- 55 duktiv úton csatolt kimeneti (7) terhelés a helyettesítő kapcsolási vázlatban az önin­dukciós (3') tekerccsel sorbakapcsolt csil­lapító (7') ellenállásként jelenik meg. Az anódakört gerjesztő rezgéskeltőcső a (8, 9) eo pontokban, azaz alácsatolással csatlakozik az anódakörhöz. Az említett csillapító el­lenállás nagymértékben eltolja a rezonan­ciakör (10) pontján létesülő váltófeszültség fázisát. A csillapító (7') ellenállás' hatásának 65 a rács vezérlőfeszültsége (1) forrásától szolgáltatandó járulékos vezérlőteljesít­ményre való befolyását pontosabban meg­vizsgálva azt találjuk, hogy ez annál na­gyobbá válik, minél nagyobb az anóda- 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom