134654. lajstromszámú szabadalom • Járótalp fából lábbelihez
Megjelent 1948. évi július hó 1-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 134654. SZÁM. I/b. OSZTÁLY. — P-9610. ALAPSZÁM. Járótalp fából lábbelihez. Farkas József gyárigazgató, Kolozsvár. A bejelentés napja: 1941. évi december hó 5. A találmány tetszőleges lábbelihez alkalmas, fából készült járótalp, mely a láb járása közbeni hajlásának vonalában egymáshoz csuklósan csatlakozó két részből és 5 és a csuklós csatlakozást létesítő, mindkét fatalprészhez rögzített, hajlékony összekötőszalagból áll. A jelzett fajtájú fatalpaknál az említett összekötőszalagok rögzítése a talpnak a 10 talpbélés felőli felső felületére — egy koiábbi javaslat szerint — szintesen történt, tehát úgy, hogy ;az összekötőszalag felső felülete a talpnak a talpbélés felőli felső felülétével azonos szintben helyezkedett el. 15 E kivitel hátránya, hogy a két talprésznek á csuklós csatlakozási helyen egymásra néző homlokfelületei — különösen ezeknek az alsó járófelület felőli élei — á járás közbeni hajlásnál nagyobb sugarú kört, illetve 20 nagyobb körívet írtak le annál, amekkorára a lábnak szüksége van; a fatalprészek e túlhajlása a két talprészt összekötő szalagot, valamint a talpbélést is rövidesen tönkretette. Előfordulhatott továbbá a láb-25 béli használata közben az is, hogy a már említett homlokfelületek közé — különösen ha ezek a járófelület felé bővülő, ékalakú rést zártak közre — idegen testek (sár, homok, szemét, stb.) jutottak; ezek beleraga-30 dása azután a rés nyitási és csukási lehetőségét, illetve szabadságát korlátozta és ezzel a járást akadályozta. A találmány célja az előbbiekben jelzett hátrányok kiküszöbölése. A találmány szerinti járótalpnál az ernlí- §5 tett összekötőszalag a két fatalprész közé a járótalpnak a talpbélés felőli felülete alá teljes egészében süllyesztetten1 van beiktatva és a találmányra jellemző a két fa* talprésznek az összekötőszalag feletti, egy- 40 másra néző homlokfelületei között hagyott rés, továbbá az, hogy ez a rés oly keskeny, hogy az említett homlokfelületek a talp hajlásának nagyságát határoló szerveket alkotnak. Ezzel megakadályozzuk azt, hogy 45 járás közben a fatalprészek, illetve ezeknek az említett rést közrefogó homlokfelületei egymáshoz képest a kelleténél nagyobb körív szerint mozduljanak el és ennek folytán az összekötőszalag, valamint a talp- 50 bélés igénybevétele nem kívánatosan megnövekedjék. Azzal, hogy az összekötőszalagot a talp vastagságának kb. középrészén helyezzük el, azt az előnyt is biztosítjuk, hogy járás közben az említett homlokfelüle- 55 tek közötti rés az eddiginél kisebb mérvben nyit és ezért idegen testek behatolási gyakorlatilag kevésbbé lehetséges. A találmányt, részletesebben, a • rajzon vázlatosan feltüntetett foganatosítás! pél- 60 dája kapcsán magyarázzuk meg. Az 1. ábra a találmány szerinti fatalpnak a láb oldala felöli nézete; a 2. ábra ugyané fatalp járófelületére Vett nézet, a 3. ábra pedig a találmány szerinti fatalppal 65 készült félcipő távlati képe, mely a fatalp felerősítésének módját is jelzi.
