134632. lajstromszámú szabadalom • Tölténykivető önműködő lőfegyverek részére

Megjelent 1948. évi július hó 1-én. MAGYAK SZABADALMI BIRÓSÍ« SZABADALMI LEÍRÁS 131632. SZÁM. XIX/a/b. OSZTÁLY. — R-8626. ALAPSZÁM. Tölténykivető önműködő lőfegyverek részére. Rheinmetall-Borsig Aktiengesellschaft cég*, Berlin. A bejelentés napja: 1943. évi május hó 12. Németországi elsőbbsége: 1942. évi május hó 14. A találmány olyan tölténykivető önmű­ködő lőfegyverek részére, amelyben a ki­vonókamótól kihúzott hüvjelyt a hüvely fenékszélének pályájába lépő kivetőfelület 5 lök ki a fegyvertokból. A kilőtt hüvelyek kivetése rendesen úgy történik, hogy a hüvelyre — melynek széle mögé a kivonókamó nyúlik és amelyet a hátrasikló zár a fegyver töltényágyból ki-10 húz — a zár hátrasikló út3ának végefelé, a kivonókamóhoz viszonyított ellentétes olda­lon, a tölténykivető ütést mér. Ennek követ­keztében a hüvely a kivonókamó körül el­billen és emellett olyan gyorsaságot kap, 15 hogy a fegyvertok kivágásán át kilökése megtörténhetik. Nagy tűzsebességű fegyverekben a sár siklósebességei igen nagyok. Minthogy a hü­velyek ezzel a sebességgel ütköznek a kive-20 tőhöz, itt rendkívül nagy nyomások kelet­keznek, melyek gyakran okozzák a hüvely­fenekek megsérülését. A nagy igénybevéte­lek csökkentésére a kivetőt tengelyirányban rugózóan is készítik. Ez a megoldás azon-25 ban az ütközőhatást nem tudta teljesen megszüntetni, mert a hüvelyfenéknek leg­alább magát a kivetőt lökésszerűen gyorsí­tania kellett. Más megoldás megint arról gondoskodik, 30 hogy a hüvelyfenék ne kapjon merőleges ütközőfelülettől ütést, hanem a hüvelyt vala­milyen ferde felület átmenetesen billentse ki. Ekként ugyan elérhető az igénybevételek csökkentése, de az erők felvételére ekkor már nem felület áll rendelkezésre, hanem 35 csak a hüvelyfenék széle, úgyhogy ez a megoldás is gyakran megrongálódásokhoz vezet. A most Ismertetett megoldásnak egyesítése valamilyen rugózattal tovább csökkenti az igénybevételeket, de a kivetést 40 egyenlőtlenné {teszi, úgyhogy ia fegyvertok kivetőnyílását nagyra, különösen pedig igen hosszúra kell méretezni, hogy a tok hüvely­csapdát ne alkosson. A találmány a hüvelyfenék minden ütkö- 45 zését kiküszöböli és emellett igen egyenletes kivetést azzal ér el, hogy a kivető az ismert ferde felfutófelület helyett görbületi (görbe) félfutófelülettel van kialakítva, mely bil­lentés alatt a hüvely állandó értékű gyorsu- 50 lását okozza. A görbe felületet olyan kör­ívvel helyettesíthetjük, amelynek kezdete gyakorlati értelemben a fegyver hosszirá­nyával párhuzamos. Ezzel a görbével a töl­ténybillentéshez szükséges munka egyenle- 55 tes elosztását érjük el a rendelkezésre álló időben. A hüvelyfenék szélére tehát az egész fo­lyamat alatt mindig egyenlő nagyságú erők hatnak. Ezzel nagyon alacsonyra tudjuk le- QQ szorítani az anyagigénybevételre számítandó legnagyobb erőt, úgyhogy a kivetőt a zár nagy hátrasikló sebességeinél sem kell ru­gózni, ami viszont állandó kivető irányt biz­tosít. A hüvelyfenékre ható erők további 65 csökkentésére a görbe felfutófelület öblös lehet, ami önmagában véve már szerepel ferdefelületű sík kivetőknél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom