132803. lajstromszámú szabadalom • Ötvözött vezető

Megfelelni 1944, évi június hó 1-én« 1Í16TAK iiEÁLYI SZABAD11MI BIRÓSAi SZABADALMI LEÍRÁS 132803. szám. VII/g. osztály. — B—15419."alapszám. ötvözött vezető. Betget László és Szél György gépészmérnökök, mindketten Budapesten. A bejelentés napja: 1942. évi április hó 14. A túláramkésleltetésű (lomha) biztosí­tóknak, azaz olyanoknak, melyek időszakos túlterhelésekre késleltetetten működnek, különösen ott van nagy jelentőségük, ahol 5 átmenetileg az üzemszerű áramerősségnek többszörösei- is föllépnek. így például mo­torok indításánál az üzemáramerősségnek 3—5-szöröse is előfordul, amikor a normá­lis biztosító már nem használható, mert io kiolvad és ok nélkül megszakítja az üze­met. Az üzemi helyzet ugyanis az, hogy ily időszakos túlterheléseknél még sem a motor, sem a hozzávezetések nem meleged­hetnek föl,a megengedett érték fölé, s így 15 semmi ok nincs arra, hogy valamely gyor­san működő biztosító, üzemüket megsza­kítsa. A biztosítóknak csak akkor kell ki­olvadniuk, ha a túlterhelés már oly sokáig tart, hegy a felmelegedés káros lehet. 20 Ily túláramkésíeltetésű biztosítókat ed­dig különösen úgy készítették, hogy az ezüst olvadószál közepére a vele könnyen ötvöződő ónt erősítették rá, miáltal a túl­méretezett olvadószál lökésszerű. túlterhe-25 léseknél általában nem olvadt ki, hosszabb túlterheléseknél azonban éppen az ötvözés helyén bekövetkezett a kiöl vadas. Az ily biztosítók hátránya az, hogy az ötvöződés már a szobahőmérsékleten is megkezdődik 30 és lassan folytatódik oly terheléseknél is, melyeknél még semmi szükség nincsen a kiolvadásra. A lassú ötvöződés az olvadó­betét eredeti tulajdonságait idővel még­változtatja, sokszor annyira, hogy már az 35 üzemi terhelésnél is kiolvad a biztosíték. Az ilyen biztosító tehát rövid használat után már nem alkalmas a kitűzött feladat megoldására és túlméretezése miatt még a rövidzárási biztonságot is csökkenti. A találmány kiküszöböli e hátrányokat 40 és lehetővé teszi, hogy a biztosító felada­tát tényleg teljesítse is és helyesen védje meg túlterhelés ellen az utánakapcsolt ve­zetékeket, gépeket és készülékeket, azaz csak akkor olvadjon ki, amikor a melege- 45 dés a maximálisan megengedhető értéket már eléri. Á találmány szerinti túláram­késleltetésű biztosító, illetőleg az ilyenhez való olvadószál vagy olvadóbetét maga­sabb olvadáspontú fémből, különösen 50 ezüstből készült magvezetőjére a magveze­tőnél alacsonyabb olvadáspontú fémet tar­talmazó oly ötvözet van ráerősítve, mely a magvezető magasabb olvadáspontú fém­jét előre megállapított arányban tártai- 55 mázza. Ha például a magvezető ezüstből készült, akkor ón-ezüst-ötvözetnek a mag­vezetőre való ráerősítésével elkészíthetjük a találámány szerinti olvadószálat, mely már csak valóban oly mértékű túlterhelés- 60 nél és oly hőfokon fog kiolvadni, amint azt előre szükségesnek tartjuk. így nem­csak az olvadószálhoz közelebb álló olvadá­si pontot érünk el, mintha az ötvözet he­lyett csupán ónt helyeztünk volna rá, ha- 65 nem a fentebb részletezett hátrányok sem fognak bekövetkezni. Itt ugyanis az ötvö­zőclési folyamat csak bizonyos hőfokon in­dul meg, és a menete az lesz, hogy az ezüst magvezetőre helyezett ón-ezüst-ötvözetnek 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom