132469. lajstromszámú szabadalom • Eljárás magnéziumon és magnéziumtartalmú ötvözeteken levő védőrétegek korrozióállóságának növelésére

Megjelent 19M, évf január hói 4-én. MAIfAI KIRÁLYI SZABADALMI BIEÓSÁ8 SZABADALMI LEIRAS 132469. szám. XVI/e. osztály. — L—8746. alapszám. Eljárás magnéziumon és magnézium-tartalmú ötvözeteken levő védőrétegek korrozióállóságának növelésére. Langbem-Pfanhauser Werke Aktiengesellschaft cég, Leipzig (Németország). A bejelentés napja: 1942. évi ápri.ís hó 4. Mérések szerint magnézium ötvözetekre 35 alkalmazott sok védőréteg pozitív potenciálú az alapfém csupasz 'fémfelületéhez képest, így pl. a szokásos módon alkalikus oldatban anódos kezeléssel előállított, külön utókezelés alá nem velelt védörélegpo- 40 lenciálja AM 503 jelű ötvözetből való, bebevonás nélküli alapfémhez képest +15 millivolt. AZM jelű ötvözetből való alaptest esetén pedig a potenciálkülönbség -f-41 millivolt. Ezek a potenciálkülönbségek 45 akkor is mutatkoznak, ha a védőrétegen likacsok vannak, amelyeken át a csupasz fém felszínre kerül. A korrodáló anyag támadó hatása a likacsokban megnövekszik, amikoris a már említett lyukmaródás 50 áll be. A találmány szerint a magnéziumötvözfeleken előállított védőrétegek korrózióálloságát úgy növeljük, hogy a védőrétégben vagy azon közömbös vagy alkalikus oldat- 55 . ból olyan fémet vagy fémvegyületet választunk le, mely eltömi a védőréteg likacsait és ezenfelül csökkenti a védőréteg és az alapfém közötti potenciálkülönbséget. A védőréLeges tárgyakat külső áramforrás 60 nélkül is, alkalmas fémsók oldatába való merítéssel kezelhetjük. Ekkor a megfelelő fém vagy oxidja vagy egyéb nehezen oldódó; vegyülete kiválik a réteg likacsaiban és mindama helyeken, ahol az alapiéin 65 fedetlen, esel leg magán illetve magában- a védőrétegben. E kiválások nemcsak eltömik a védőréteg likacsait vagy megerősítik Ismeretes már magnéziumból vagy túlnyomórészt magnéziumot tartalmazó ötvözetekből való tárgyaknak a következőkben niagnéziumölvözeten mind a kettőt ért-5 jük — vegyi vagy eleklrolitos úton olyan védőréteggel való; ellátása, mely korrózióállóbb az alatta levő fémnél. Az ilyen védőréteg niagnéziumoxid vagy egyéb nehezen oldódó •magnéziumvegyület idegen fém 10 oxidja vagy nehezen oldódó .fémvegyület lehel. Ezek magnéziumfém felületei átalakításával vagy a fémfelületre való leválasztással állíthatók elő-E réegek korrózióvédő hatása igen kü~ 15 lönböző és szerkezetüktől, valamint vastagságuktól függ. Sokszor további követelményeket is támasztunk, velük szemben, pl. hogy kopásnak, villamos áram átütésének ellenálljanak, jól festhetők legyenek 20 slb. Ezek azonban igen gyakran csak a korrózióállóság rovására elégíthetők'ki. Sok védőréjeg továbbá jól ellenáll a felületen egyenletesen támadó korróziós igénybevételnek, de nem képes megakadályozni a 25 bevont tárgy egyes helyein.fellépő lyukmaródást. Ennek oka, hogy a réteg még mindig likacsos. A találmányt alkalmazva, magiiéziumötvözeteken sokkal jobb védőréteget tu-30 dunk elérni. A találmány azon alapul, hogy egyrészt a védőréteg likacsait eltömítjük, másrészt a védőréteg és az alapfém közötti potenciálkülönbséget a védőréteg alkalmas utókezelésével csökkentjük.