131704. lajstromszámú szabadalom • Hajtóművel működtetett hordozható ütőkészülék

Megjelent 1943. évi június hó 1-én. A: MAGTAB KIRÁLYI ^^SE SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 131704. szám. XH/a. (XVI/d.) osztály. — B—15456. alapszám. Hajtóművel működtetett hordozható ütőkészülék. Robert Bosch G. m. b. H., Stuttgart. A bejelentés napja: 1939. évi szeptember hó 4. Németországi elsőbbsége: 1938. évi szeptember hó 15. (A 4030/1941. M. E. sz. rendetet alapján tett bejelentés) A találmány hordozható ütőkészülék, melynél rúgok közbeiktatásával ide-oda mozgatott verőkos a készülék tokjában elhelyezett ütőszerszám üt, amely azután az 5 ütést a megmunkálandó anyagra adja át. Az ilyen ütőkészülékhez tartoznak különösen a rúgós^ elektromechanikus ütőkészülékek. Ilyen rugós ütőkészülékek a szakiroda-10 lomban már évtizedek óta ismeretesek. A gyakorlatban azonban oly készülékeket, melyeknek ütőteljesítménye nem haladja meg ütésenként a 0,5 mkg-t, — kivéve néhány kevéssé elterjedt, igen kicsiny kala-15 pácsot, — nem sikerült bevezetni. A kereskedelmi célokra alkalmas, jelentős teljesítményű ütőkészülékek gyártása nem valósulhatott meg, mert a belül szerelt rugók, dacára annak, hogy azokat a legjobb anyag-20 ból készítették és elővigyázatosan méreteztékv

igen rövid használati idő után elszakadtak. A találmány abból a tényből indul ki, hogy az eddig ismert rugós kalapácsok rú-25 gójának kiválasztásánál fontos tényezőt nem vettek figyelembe: a rúgó legnagyobb igénybevételét csupán a forgattyú forgása közben várható legnagyobb deformálódásból a rúgódiagramm alapján számították. A 30 rúgó deformálódásaként az egész rúgó (Gesamfeder) hosszváltozását vették. Ez azonban csak abban az esetben volna helyes, ha az egész rúgó deformálódása mindenkor egyeneletesen volna elosztva a 35 rúgó valamennyi menetére. A találmány szerinti kalapács gyártási előmunkálatainál azonban kitűnt, hogy az utóbbi eset nem áll fenn, mert a rugós kalapács rugója a teljes hossz változásból adódó deformálódáson kívül még más deformálódások- 40 nak is alá van vetve. Az ilyen rugóknál a verőkosnak a szerszámhoz való ütődése következtében a rúgó önrezgéseket végez, melyek az ütést követő időben a rugót átjárják és a rúgó végein visszaverődnek. A 45 rúgó e sajátságos rezgéseinél oly rezgésekről van szós amelyek például a rugók viszszaugrása közben figyelhetők meg, ha csavarvonalalakú rugókat egy bizonyos magasságból szabadon leejtünk, úgyhogy azok 50 homlokfelületükkel a földhöz ütődnek. Ekkor megállpítható, hogy a rezgések a szabadon lengő rugóban hosszának egy részét a rúgó menetei között igen erős közeledést idéznek elő és e közeledésnek a rúgó egész 55 hosszában jelentkeznek és helyi alakváltozásokat idéznek elő, amelyek sokkai nagyobbak, mint a rúgó összhosszváltozásából az egyes menetekre eső alakváltozások. E rezgéseknek a rúgó teljesítőképességére 6ö való hatását vizsgálva, kísérletek egész sorozata igazolta, hogy e rezgések a rendszerint figyelembe vett rúgóigénybevételekkel együtt oly összigénybevételt eredményeznek, amely jelentékenyen túlhaladja azt a 65 határt, amely a rugók eddigi méretezése mellett adódott. Az ilyen sajátos rezgéseknek az összigénybevételre való hatását a mellékelt rajz 1. ábrája tünteti fel. A vékonyan rajzolt 7ü