131474. lajstromszámú szabadalom • Eljárás di-(oxifenil)-hexán és hexén monoétereinek és ezek származékainak előállítására

Megjelent 1943. évi március hé 16-án. MAGYAR KIRÁLYI (äSHjjß SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 131474- szám IV/h/2. osztály. — C—5256. alapszám. Eljárás di-(oxifenil)-hexán és hexén molio-étereinek és ezek1

szármiizékainak előállítására. Chínoín gyógyszer^és^vegyészetí termékek gyára r. t. (Dr. Kereszty & Dr. Wolf) cég, Újpesten. A bejelentés napja: 1939. évi július hó 3. Ismeretes, hogy ay, &-di-fenil-hexánnak és hexénnek a benzolgyűrű négyes helyzetében hidroxil-csoporlöt tarlalmfazó származékai ösztrogén hatásúak. 5 Találmányunk alapját az a felismerés képezi, hogy a y, &-di-(oxifenil)-hexán és és hexének azon származékai, amelyeknél az egyik hidroxil-csoport éterifikálvía van, kiváló, ösztrogén hatásúak és amellett az 10 ösztrogén hatást protrahált. Találmányunk eljárás ilyen mono-élerek előállítására. Az eljárás abból áll, hogy y, &-di-(oxifenil)-hexánt vagy hexént a teljes alkilezósre elégtelen mennyiségű alki-15 lezőszerekkel kezeljük, majd a reakcióelegyből a részlegesen éterifikált terméket elkülönítjük. De úgy is eljárhatunk, hogy a u, &-di-(oxifenil)-h!exán vagy hexén dié tereit részlegesen hidrolizisnek vetjük alá 20 és a reakció-elegyből ia részlegesen éterifikált terméket elkülönítjük. Eljárásunk kiindulási anyagai előállíth!ató|k az irodalomban már ismert módokon, de előállítlia,tók azok a 123945 sz., továbbá a 126413, 25 a 126826, a 123946, a 129637 és a 128298 iktatószámú magyar szabadalmaink leírásában ismertetett módokon. Jelen találmány szerinti eljárás egyik előnyös változata íaz, amidőn a di-oxiíenil-30 hexán és hexén vegyületeket Valamilyen dialkil-szulfátlal, pl. dimetil-szulfátljal, vagy dietil-szulfáttal alkilezünk. Az alkilezést célszerű valamely megfelelő alkohol, mint hígítószer, jelenlétében végezni. Ilyen al-35 kohol pl. a metil- vagy etilalkohol. ' A találmány szerinti eljárás egy másik változata ia di-oxifenil-hexán ós hexén ve- , gyületek di->étereinek a részleges hidrolízise, amelyet célszerű kb. 50<>/o-os mefanolos 220—250° behatási hőmérsékleten végez- 40 ni és szappianositószer gyanánt nátronlúgot alkalmazni. Akár a difenolok részleges alkilezésével, akár a di-é terek részleges hidrolízisével készítjük a mono-étert, a mono-étiermek 45 a reakcióelegyből való elkülönítésére lényegileg egyező módszerek használhatók. Tekintve azt, hogy mindkét eljárásnál difenolok, monofenolok (mono-éberek) és dié terek vannak egyidejűleg a reakcióelegy- 50 ben, ezeket egymástól el kell választani. Az elválasztásának egyik igen előnyös módja az, hogy a difenolok, a monofenolok és diéterek azon tulajdonságait használjuk1

fel, mely a vizes alkálihidroxidokkal szemben 55 tanúsított különböző oldhatóságban, ül. fenol át képződési képességben mutatkozik. A difenolok kifejezetten fenolos jellegűek és ezért híg alkáli-hidroxid oldatokban jól oldódnak. így pl. 5—10°/o-os kálilúggal ä 60 difenolok kirázhatok valamilyen vízzel nem keveredő szerves oldószierből. A monofenolok ellenben meglepő módon pszeudófenol jellegűek, vagyis híg alkáli-hidroxid oldatokkal gyakorlati mérvben sóképzésre 65 nem hajlamoslak, így pl. valamilyen vízzel nem ke véned ő szerves oldószerből híg alkáli-hidroxid oldatokkal, mint pl. 5-10 0/0-os kálilúggal nehezen rázhatok ki. A monofenolok, vagyis a mow>éterek ezzel 70