131370. lajstromszámú szabadalom • Tömítés vasúti kocsik csapágytokjai számára

Megjelent 1943. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^K SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 131370. szám. V/b. osztály. — G—9344. alapszám. Tömítés vasuíi kocsik csapágyttikfai számára. Ganz és Társa, Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Részvénytársaság, Budapesti cég. A bejelentés napja: 1941. évi szeptember hó 18. Vasúti kocsik tengelyeinek csapágytok jai a ki- és beszerelhíetés végett a kerék felé fordított oldalukon a tengelycsaptő átmérőjénél jóval nagyobb átmérőjű nyi-5 lássál bírnak; a tengelycsaptő és csapágy­tököntvény közlött így keletkező gyűrű­alakú nyílást a portárcsa zárja el, amely a csapágytoköntvény portárcsa rekeszében >Van a tengelyi« fűzve. Ha ia portárcsa rosz;-10 szül zár, a haladó vonat állal a pályatest­ről felkavart és a kocsik alatt örvénylő por bejut a csapágyba, ia kenőolaj pedig onnan kijut, s mindkét jelenség megrövi­díti a csapágy és a tengelycsap használha-15 tóságának tartamát. Az ismert portárcsák általában fából, bőrből vagy fémből álló egy- vagy kétrészű lemezek, közepükön a tengelycsap tövét lazán körülvevő nyílással ós a tárcsához, 20 erősített, a tengelycsap tövéhez simuló ru­galmas (pl. nemezből való) tömítőgyűrű­vel. A portárcsa mindig úgy történik, hogy azt (ha kétrészű, akkor is egy darabbá összeszerelt állapotban) beteszik a osap-25 ágy tok öntvény portárcsanekeszébe, s a csapágytokot azután a már benne levő portárcsával együtt ráfűzik a tengelycsap­ra. Ez utóbbi művelet közben a portár­csarekeszben lazán fekvő ós ezért bizony-30 talán helyzetű portárcsa természetesen nem fekszik központosán, továbbá maga a csap­ágytok sincs koaxiális helyzetben a ten­gelycsaphoz képest, mert a csapágytok fel­fűzése kézzel végzett, nehéz testi munka 35 lévén, erre a munkás nem ügyelhet. Ezen felül a csapágyosészének a már helyén levő csapágy tokba való beerölte tése a tok­nak a tengelycsaphoz képest való újabb elferdítésével jár, s így e két művelet mindegyike a portárcsának a portárosja- 40 rekeszben való oly mértékű szabad moz­gatna tását kívánja meg, amelyet a több­nyire használatos megmunkálallan acél­öntvény falú rekeszek esetén eddig csak az tett lehetővé, hogy a portárcsákat min- 45 den irányban jóval kisebb méretűre ké­szítették a rekesznél. Szükséges természe­tesen a portárcsa szabad mozgása azért is, mert különben közte és a tengely kőtzf: üzemközben is káros erők léphetnek fel. 50 Az ily módon kényszerűen vékonyra mé­retezett portárcsák már most éppen a leírt beszerelési műveletek folyamán keletkező feszülések következtében gyakran már a beszereléskor is, nemkülönben üzemköz- 55 ben megszoktak repedni, ami a tömítetlen­ségek egyik forrása. Mivel azonban a por­tárcsa a rekeszt ép állapotában is csak részben tölti ki, még ekkor sem' tömít jól, hiszen a portárcsa és a rekesz falai 60 közötti bő réseken át a poros levegőnek, ill. az olajnak szabad járása van. A mondottakon kívül hátránya az eddigi szerkezeteknek az is, hogy a használatos nemez- vagy más anyagú tömítéseknek a 65 portárcsa csekély vastagságán belüli kény­szerű vékonysága e tömítésiek gyors elko­pását vonja maga után. Megkísérelték ugyan ezen a portárcsának két részes, rú­gónyomásra önműködően utájxnaálló kivi- 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom