131230. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mészkő égetésére

Megjelent 1943. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 131230. szám. XVII/d. (IV/h/1.) osztály. — D—5401, alapszám. Eljárás mészkő égetésére. Darvas Imre vas- és salaktermelő vállalkozó, Miskolc. A bejelentés napja: 1941. évi március hó 24. A mészkő égetése tudvalevőleg sajátos mészégetőkemencékben történik, amelyek aknamedencéknek vagy körmedencéknek vannak kialakítva. A mészégetés e módjá-5 nak egyik hátránya, hogy az eljárás rendkívül költséges, mert a mészkő készreégetéséhez aknamedencékben, 100 kg égetett mészkőre számítva, a gyakorlatban egészen 30 kg-ig menő (7—8000 kalóriás) szén-10 re, körkemencékben pedig egészen 19 kgig menő, ugyanilyen minőségű szénre van általában szükség. További hátrány, hogy az égetőtelep befektetési költségei és üzemköltségei is rendkívül magasak, a kezelés 15 pedig aránylag körülményes. A találmány célja az előbbiekben jelzett hátrányoknak legalábbis igen messzemenő kiküszöbölése. A találmány azt a felismerést haszno-20 sítja, hogy a vasgyártás során, pl. a nagyolvasztóból kikerülő folyékony salak hőmérséklete, mely kb. 1100—1400 C°, a mészégetéshez szükséges, 1000 C° körüli égetési hőmérséklet létesítésére kiválóan alkalmas. 25 A találmány e felismerés hasznosításával abban van, hogy a mészkőnek az égetési hőmérsékletre való hozatalát és azon való tartását—, legalábbis részben, még előnyösebben egészben, — vasgyártási kemencé-30 bői lecsapott, folyékony salak, kiváltképen előnyösen nagyolvasztósalak, hőjének segélyével végezzük. A találmány szerinti eljárást a legegyszerűbben akként foganatosíthatjuk, hogy az 35 égetendő mészkövet közvetlenül folyékony vasgyártási salakba, kiváltképen előnyösen nagy olvasztósalakba ágyazzuk és, Jlletve vagy azzal leöntjük, majd —, a salak megdermedése, illetve kihűlése után —, az aprított salakot és mészkövet egymástól 4ü elkülönítjük. A találmány imént megadott foganatosítást módját még tovább egyszerűsíthetjük, ha az égetendő mészkövet a kohóból, illetve a nagyolvasztóból kifolyó salakot közvetlenül felvevő üstökben magukban helyezzük el és a folyékony salakot az ekként előkészített üstökbe folyatjuk, majd a megdermedt, de még forró salaklepényt az üstök átbillen Lésével az üstből kicsúsztatjuk. A kihűlés után következik a már említett aprítás és elkülönítés. Eljárhatunk úgy is, hogy az égetendő mészkövet a salak megdermesztésére és kihűtésére szokásos ágyazatokba, illetve medencébe helyezzük, majd a salakot az őt a kohóból, illetve nagyolvasztóból közvetlenül befogadó üstökből ezekbe az ágyazatokba, illetve medencékbe folyatjuk. A kihűlés után ez esetben is a már említett 60 aprítás és elkülönítés következik. Minden további nélkül nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti eljárás az említett valamennyi hátrány elhárítására alkalmas. A folyékony salak ugyanis, mint a mészkő- 65 égetés fűtőanyaga, a vasgyártási műveletekből kifolyólag a kellő hőmérsékleten egyébként is rendelkezésre áll és a találmány az e salakban tartalmazott, eddig veszendőbe ment hőt csupán sajátos mó