131065. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-szulfonilkarbamidok előállítására
Megjelent 1943. évi február hó 1-én . MAGYAR KIRÁLYI <^^^K SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 131065. szám. IV/h/1. (IV/h/2.) osztály. — II—111969. alapszám. Eljárás N-szulfonilkarbamidok előállítására. Chemische Fabrik von Heyden Aktiengesellschaft cég, Radeheul, Dresden m. A bejelentés napja: 1940. évi november hó 4. 'Németországi elsőbbsége: 1939. évi november hó 22. Az aromás szulfosavak nitrogénben helyettesített karbamidszármazékai általában nem állíthatók elő karbamidoknak szulfonsavkloridokkal való egyszerű cserebom-5 lásával, mint a szerves karbonsavak, megfelelő karbamidszármazékai. Ha ezt a cserebomlást karbamiddal és szulfonsavkloriddal megkíséreljük, a reakció közben lehasad ugyan sósav, azonban nem szul-10 fonilkarbamidok keletkeznek, hanem szulfonsavak mellett a karbamidnak, illetve polimerizációs termékeinek vízlehasítási termékei, pl. diciándiamid. Azt találtuk, hogy kerülő úton egysze-15 rűen és jő hozadékkal juthatunk a kívánt N-szulfonilkarbamidokhoz, ha előbb a megfelelő N-szulfonil-izokarbainid-alkilétcreket állítjuk elő és ezeket halogénhidrogénekkel, pl. tömény vizes sósavval ke-20 zelve, N-szulfoiiilkarbamidra és alkilhaloidra hasítjuk. Az N-szulfonilizokarbamidalkiléterek előállítása, a találmány szerint, legegyszerűbb a szulfonsavhalogenidekből és a megfelelő izokarbaniidalkil éterekből. 25 Meglepő, hogy e reakció közben nem lépnek fel nehézségek, mint pl. amilyeneket a szulfonsavklorid és a karbamid fent ismertetett cserebomlásával kapcsolatban ismertettünk. Természetesen a szull'onil-izo-30 karbamid-alkiléter előállítására bármely más módszer is választható, pl. az a módszer, amelyet a Wheeler és Johnson (Am. O Alk Cheni. J., 24, 216. oldal, 1900) acilkarbamidok részére ismertettek, amennyiben a szulfonilvegyületek erre alkalmasak. A szulfonil-izokarbamid-alkiléterek általános szerkezeti képlete a következő: 40 Rj O . Alk R — SO,-N — C = N — R2 illetőleg O . Alk 45 R — SOg — N = C — N ahol R aromás gyököt, Rt és R 2 hidrogént, alkilt, arilt, vagy aralkilt, »Alk« pe~ 50 dig alkil- vagy aralkilcsoportot jelentenek. A bázisos tulajdonságok, melyekkel e vegyületek . izokarbamid-szerkezetük következtében rendelkeznek), csak gyengén mutatkoznak, valamivel erő- 55 sebbek a savanyú tulajdonságok, ha Rt hidrogén és ha a szulfonilcsoporttal szomszédos N atomhoz kapcsolódik. Ebben az esetben a vegyületek nem túlgyenge nátronlúgban oldhatók. Ha Rt alkil vagy 60 hiányzik a szulfonilcsoporttal szomszédos N atomról, úgy a vegyületek nátronlúgban nem oldhatók. E tulajdonság alapján az izomer vegyületek, amelyek monoszubsztituált izokarbamidalkilélerekből keletkéz- 65 hétnek, elkülöníthetők pl. valamely R3 alkilmaradékkal helyettesített izokarbamidalkiléter alanti két izomerjéből: °AIk 70 35 H,N —C = N —R3 illetőleg R, —NH —C-NH
