130939. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hasítékos magnetroncső anodrendszerének előállítására

Megjelent 1943. évi január hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI d SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 130939. szám. VII/«L osztály. — T—6818. a'.apszám. Eljárás hasítékos niiagnetroncso' anóílrendszeréiiiék előállííására. Telefunken Gesellschaft für drahtlose Telegraphic Di. b. H., Berlin. A \be jelentés napja: 1942. évi február hó 7. -^ Németországi elsőbbsége: 1941. évi november hó 5. A találmány eljárás hasítékos m,agnetroncső anódrendszerének előállítására, amelynél az anódaszegmensek két egy-mással párhuzamos fémlemez között vam-5 nak elrendezve és az egyes szegmensek váltakozva az egyik vagy a másik lemeze zcl vannak összekötve. Ismeretesek olyan rnagnelroncsövek, amelyeknél min.de

':i egyes anódaszegmens egyik vége a sorban kövalí-10 kező második anódaszegmenssel van öszszekötve, úgyhogy az anódnak két szegmenscsoportja van, amelyek az anódhenger kél különböző végén vannak egymással össze kötve. Az anódaszegmensek gyűrűalajiú ősz-15 székötései az ismert berendezésnél a kisütőrendszer mindkét oldalán oly hengerekbe mennek át, amelyek a koaxiálisán (1 rendezett katódahozzávezetésekkel koaxiális rezonanciavezetékként kialakított rezgő 20 kört alkotnak. A találmány szerinti e'járás oly magnetironcsövek anodrendszerének előállítására vonatkozik, amelyeknél az egyik szegmenscsoport gyűrű alakú összekötéseit oly lemez 25 helyettesíti, amelyen az egyik csoport szegmensei vannak megerősítve. Mindkét lemez, az egyik vagy mindkét irányban, a szegmensek megerősítési helyén túl meghos»* szabbítható és a lemezek meghosszabbított 30 végei rövidrezáró tömb közvetítéséivel egyfmással összeköthetők, úgyhogy azok a csővön belül fekvő rezgőkört alkotnak. A tar lálmány elsősorban ilyen anádarendszerek előállítására vonatkozik. Az ily csövek előállításánál nehézsége! 35 okoz az egyes anóJaszegmenseknek a hordozóilemezeken való pontos és egyenletes megerősítése, ami azonban oly csöveknél, amelyeknél az anóda átmérője 1 mm nagyságrendű, szükséges. Ezeket a nehézséget 40 ket a találmány értelmében azzal küszölböljük ki, hogy az anódaszegmenseket ax alátéttel már előzetesen összekötött vagy azzal egy darabból álló tömbből fúrással vagy eszlergályozással kimunkáljuk, tehát 45 nem előre elkészített anódaszegmenseket erősítünk meg az alátétlemezen. A találmány szerinti eljárásnál alátétlemezzel összekötött, vagy azzal egy da-rabbój álló tömbben az alátétlemezen is 50 átmenő központos furatot készítünk és e furat körül egymástól egyenlő távolságokban elrendezett, az anódrendszer szegmensszámának felével egyenlő számú, a központos furattal párhuzamos tengelyű oly 55 további furatokat készítünk, melyeknek k«^ resztmetszete a központos furat keresztmetszetét részben átlapolja, úgyhogy a furatok között a tömb anyagából kimetszett szegmensek maradnak állva. A furatok ten- 60 gelyei közötti távolságot és a furatok átmérőit úgy szabjuk meg, hogy a szegmenseknek a központos furatokat határoló feu lülete kisebb, mint a központos furat összjpalástfelületének a fele. A fúrások után 65 kapott szegmensek külső határfelületeit a tömb esztergályozásával végleges alakria hozzuk.