130013. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó cső és hozzávaló kapcsolási elrendezés

Megjelent 1942. évi augusztus hó 17-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 130013. szám. Vll/d. osztály. ••- H. 10387. .alapszám. Eleklron-sofezorozó cső és hozzávaló kapcsolási elrendezés. Hazeltine Corporation cég Jersey-Cityben mint Hergenrother Rudolf Clemens BeeckhurstN.Y.-i lakos jogutódja. A bejelentés napja: 1938. évi július hó 4. — A. 15. A.-feeli elsőbbsége: 1937. évi július hó 8. A találmány sokszorozó cső egy elektron kibocsátó és egy az elektronok fölvételére, alkalmas elektródával, valamint legalább két. a két elektróda között elhelye-5 zeit oly segédeleklrődával, melynek szekunder eleklronemissziőra alkalmas felülete van. Eleklronsokszorozók, általában, a következő részekből állnak: tetszőleges fajtájú 10 katódból, mely bő- vagy folóelektromos hatásra primer elektronokat bocsát ki, továbbá gyűjtő anődból és legalább egy, rendesen azonban több, nagyfokú szekunder eleklronemjsszióra képes, a katód és anód 15 közölt sorban fekvő segédelektródából és végül elektromágneses vagy elektrosztatikus segédszerkezelekből, melyek az elek-Ironáramot az első elektródából az utánakövetkező elektródák és az anód. felé 20 terelik. Az elektródákat oly potenciálokon tartjuk, hogy a cső bármely elektródájából kibocsátolt elektronok valamely következő segédelektródába ütköznek és ebből aránylag nagyszámú szekunder-elek-25 trónt vallanak ki. E szekunder elektronok a következő elektródához vezettetnek, vagy, az elektródán a gyűjtőpontban egyesíttelnek; az anód a A'ég-segédetekIrodából kibocsátott elektronok összegyűjtésére való. 30 Régebbien az elektron-sokszorozó csövek;ben általában erőteljes elektromágneses! vagy elektrosztatikus mezőkre volt szükség az elektronáramoknak a különböző elektródákból, bizonyos pályákon vezeté7 35 sere és aránylag nagyszámú primer elektronnak a katódból és szekunderelcktronokna.k a 'kálód közelében fekvő segédelektródákból a. következő segédelektródábaj ütközés nélkül, közvetlenül az anódhoz menésének íneggállására és ilymódon a ma- 40 ximális sokszorozó hatás biztosítására. "A régebbi kivitelű sokszorozó csövek fő hátránya, hogy elektronárain-terelőszcrkezeleket kellett alkalmazni, azaz a szekunder elektronokat nemcsak el kellett húzni a 45 sokszorozó elektródától, hanem aránylag szűk pályán kel telt őket a következő elektródához vezetni. A találmány célja oly sokszorozó cső 1 élesítése, amelynél az elektronáramnak a 50 különböző emissziós elektródák mindegyikéből a kövclkező elektródához terelését vagy gyújtópontban egyesítését kizárólag a megfelelő munkafeszültségen tartott elektródok elektrosztatikus mezeje léte- 55 siti. Ezt a feladatot a találmány szerint a katód és az anód közötti térben legalább két nem hálószerű segédelektródának oly elrendezésével érjük el, hogy az elektro- 60 noknak a katódtói vagy egy, az anód irányában A'ele szomszédos elektródától az anódhoz, vagy 'ennek irányában vele szomszédos elektródához menő közvetlen útját elreteszeli, azonban a közvetlen utat sze- 65 kunderelektron emisszióra alkalmas saját felületétől egy, az anód oldalán fekvő elektródához nem zárja el. A találmány célszerű kiviteli alakjánál