129974. lajstromszámú szabadalom • Szekunderelektroncső

Megjelent 1942. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 129974. szám. VII/j. osztály. — F. 8781. alapszám. Szekunderelektroncső. Feraseh Gesellschaft m. b. H. cég, Berlin—Zehlendorf. A bejelentés napja: 1939. évi július hó 27, — Németországi elsőbbsége: 193S. évi július hó 28. A találmány elrendezés rövid és ultrarövid hullámoknak szekunderemissziós erősítő útján történő felerősítésére. Már javasolták sokszorozóknak nagyfrekvencia-5 erősítésre való alkalmazását. Azt találták azonban, hogy nagyobb frekvenciáknál nehézségek lépnek fel, merj a cső rendkívül nagy meredeksége folytán induktív vagy kapacitív csatolások vagypedig sugárzás 10 folytán a bemenő körre és a vezérlő elektródára való visszahatások tapasztalhatók. Ezek a visszahatások növekvő frekvenciával fokozódó rezgési hajlamosságban nyilvánulnak meg, minélfogva a sokszorozó 15 rövid és ultrarövid hullámok erősítésére gyakorlatilag hasznavehetetlenné válik. A találmány szerint a bemenő körre való visszahatást ágy szüntetjük meg, hogy a kimenő elektródát és a kiváltó elektró-20 dák egy részét árnyékoló tokba zárjuk. Ez az intézkedés nem túlságosan nagy frekvenciáknál a rezgési hajlamosság elnyomására elegendő. Minél rövidebb hullámú a frekvencia, annál gondosabban kell az 25 árnyékolást végrehajtani. Ha az árnyékoló tok pl. egy kis hasíték meghagyása mellett zárt, akkor lez a hasíték' kis antenna módjára energiát sugároz ki a térbe. Ezért több rendszabályt adunk meg, melyek lehető-30 leg tökéletes elzárást létesítenek. Igen nagy frekvenciáknál azonkívül még az is előfordulhat, hogy az árnyékolásból a kimenő vezetéken és az elektródahozzávezetéseken át kijutó áramok a rácskörre há-35 tást fejtenek ki. Egy további feltalálói lé-40 pés az, hogy csupán oly frekvenciákat engedünk az árnyékolásból kilépni, melyekkel szemben a rácskörnek lehetőleg csekély ellenállása van. "Ezt az árnyékoláson belüli frekvenciaváltással érjük el, amenynyiben az első kiváltó elektródára az árnyékoláson belül oszcillátorfrekvenciát viszünk. A létrejövő frekvenciakeverékből a primer frekvenciát és adott esetben más frekvenciákat is elvezetünk hangolt szé- 45 rieszrezonanciakörök útján, úgyhogy az árnyékolásból csupán a kívánt frekvenciák jutnak ki. A frekvenciaváltás továbbá úgy is történhetik, hogy az árnyékolásban egyenirányítást végzünk. További részleteket a találmány szerinti elrendezés példaképem' kiviteli alakjajít szemléltető csatolt rajz ábrái kapcsán írjuk le. Az 1. ábrában üvegtartályban a (2) izzókatódából, a szekunderemittáló (3) hálók sorozatából, a (4) vezérlő rácsból és az (5) kimenő elektródából álló hálós sokszorozó van elrendezve. A csőnek anódla felőli végére a (7) árnyékoló süveg van 60 húzva, melynek széle (12) helyen körülperemezett és számos helyen hasítékos, úgyhogy a süveg széle a csőre rugalmasan fekszik fel. Avégett, hogy a cső belsejében is biztos árnyékolást létesítsünk, az egyik 65 kiváltó elektróda a cső faláig ki van szélesítve, továbbá egész kerülete mentén a csővel összeforrasztott és a csőfal egy ré« szét képező (6) fémgyűrűvel van összekötve. Ezzel a fémgyűrűvel az árnyékoló 70 50 55