129812. lajstromszámú szabadalom • Kiegyenlítő fékrudazat
Megjeleni 1942. évi július hó 1-én. MAGIAK KIRÁLYI SZABADALMI BIEÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 129812. szám. V/b. osztály. — G. 9092. alapszám. Kiegyenlítő fékrinlazut. Ganz és Társa, Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Részvénytársaság, budapesti cég. A bejelentés napja: 1940. évi július hó 11. Általánosan ismert feladat valamely járműnek több fékét (több féktuskóját vagy több fékpofapárját) úgy működtetni, hogy a féknyomás mindenütt egyenlő legyen. E 5 óéira különféle fékrudazatok, ú. n. kiegyenlítő rudazatok használatosak, melyeknek egyike az 1. ábrán van vázolva. Ez a magyarázatra nem szoruló egyszerű példa feltünteti a kiegyenlítő rudazatoknak azt a io közös jellemzőjét, hogy az 1 féktuskó, amelyhez az 1. ábrán a nyíllal érzékeltetett erőforrástól kiindulva először jutunk ej, az őt megelőző rudazattal együtt önállóan működő féket alkotna, ha e rudazat-15 nak az a pontja, amelynél az utána következő tuskók rudiazata hozzákapcsolódik, esetünkben ttehát a 4 pont, rögzített támaszpont volna. Ez az eset azonban nem áll fenn, hanem éppen e pontról, mint 20 mozgó, pontról van elvezetve a 2 féktuskot működtető aktív erő, úgyhogy a két tuskót összekötő 3 vonórúdhan fellépő erő az 1 féktuskó számára támaszponti reakciót, a 2 féktuskó számára aktív erőt je-25 lent. Ebből adódik a kiegyenlítő rudazatoknak az a közös hibája, hogy az egyik fékoldal rudazatának törése esetén a másik fékoldal rudazata aktív erő, vagy támaszponti reakció nélkül marad és a fékezés 30 lehetőségié teljesen megszűnik. Ugyanez a hátrány áll fenn a 3. ábra szerinti szerkezet esetében, ahol négy féktuskói kiegyenlített működése van ábrázolva. A találmány, melynek egyes kiviteli pél-35 dáí a 2—6. ábrákon láthatók, a fékkiegyenlítő rudazatok üzembiztonságának ezt a hiányosságát van hivatva kiküszöbölni. A találmány szerint ez pl. úgy történik, hogy az 1. ábrabeli 3 vonórúdhoz egy 5 ütközőt, a kocsi alvázához pedig egy 6 40 ütközőt erősítünk, miáltal a 2. ábrabeli szerkezethez jutunk. Itt a 2 féktuskó mozgató karjának törése esetén a nyílirányú működtető erő az 5 ütközőt a 6 ellenütközőhöz szorítja, s ott fellép az 1 tuskói 45 további működéséhez szükséges támaszneakció. Ha a 3. ábra 7 rúdjába beiktatjuk a 8 hosszúkás szemet, melybe az alvázon megerősített 9 helytálló csap nyúlik bele, akkor azt érjük el, hogy a 8 szemtől jobbra 50 a rudazatban bárhol történő törés esetén a jármű még fékezhető, mert a 7 rúd. kellő elmozdulása után a 8 szem a 9 csapon megakad és a baloldali kerék fékezéséhez szükséges reakciót szolgáltatja. A 8 55 szemet úgy kell méretezni, hogy az a megengedett legnagyobb féktuskó- és kerékkopás esetén szükséges elmozdulás mellett se ütközzék a 9 csapba, hanem csak valamely törés által lehetővé tett még nagyobb elmoz-60 dúlás cselén. így minden mozgó alkatrész számára, beleértve az orsót vagy fékmotort is, akkorra elmozdulási tehelőségről kell gondoskodni, hogy a — törés ©setén a 8 szem által megengedett s a normális fékezés- 65 nek megfelelő nagyobb elmozdulás után kezdődő — szükségfékezés még megtörténhessék. Az e példákkal már megvilágított találmányi gondolatnak különösen előnyös meg- 7o -: i
