129749. lajstromszámú szabadalom • Elektródarendszer

Megjeleni 1942. évi június hó ífcm. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 129749. szám VH/g. (VII/j.) osztály. — P. 8807. alapszám. Elektródlarteintlszer. N. V. Philips'Gloeilampenfabrieken cég, Eindhoven-ben (Németalföld). A bejelentés napja: 1936. évi július hő 27. — Németországi elsőbbsége: 1935. évi július hó 31. 10 15 20 A találmány elektródarendszer nagyvagy közepszaporaságú rezgések egyenirányítására vagy vezérlésére, melynél az egymástól erősen eltérő emisszió -képességű anyagból való pozitív és negatív elektródát olyan szilárd szigetelőréteg különíti el, melynek anyaga a hozzáfekvő elektródák anyagához ú. n. nem-genélikai viszonyban áll. Ezen a »nem-genétikai viszony« kifejezésen azt értjük, hogy a szigetelőréteg anyaga nem a hozzája fekvő elektróda anyagából, vegyi átalakulás révén jött létre, hanem az elektródától függetlenül került felvitelre. Javasolták már kuprooxiddetektornál árambevezetőszervként hasznosítóit grafitrétegen kúpos őlomérintkezőszerv alkalmazását. A kapacitást ez esetben az ólomkúp alatti grafitréteg felülete szabja meg. Reprodukálhatóan kicsiny felület azonban ilyen réteggel igen nehezen kapható. Ismeretes továbbá detektorként kris-25 lály alkalmazása. A kristálydetektornak azonban a kristályfelületnek csak egy vagy néhány pontján van egyenirányító hatása, mégpedig ott, ahol a felületen olyan vastagságú rekesztőhártya van, 30 hogy ennek ellenállása nem túlnagy értékű és a rákapcsolt egyenirányítandő feszültségnek megfelel. Hogy tehát kristályt detektorként alkalmazhassunk, a kristályleiületet féiiibői való, hegyes 35 érintkezőszervvel addig keli végigtapogatnunk, amíg egyenirányító hatású pontot nem találtunk. Ez esetben tehát a kis érintkezőfelület, nevezetesen a jól vezető elektróda és a rekesztőréteg közölt megvan ugyan, a rekesztőréteg 40 vastagságát azonban pontosan és reprodukálható an nem szabhatjuk meg, úgyhogy az ilyen detektor kapacitását egyáltalában nem szabályozhatjuk. 'A találmány szerinti elektródarendszer kicsiny és reprodukálható önkapacitású. Ennek ugyanis igen nagy fontossága van nagy- vagy közepszaporaságú rezgésekhez detektorként vagy vezérlőszervként alkalmazott elektródarendszerek esetében, mert az ilyen rendszer önkapacitásának a cellát tartalmazó körre bizonyos befolyása van. Ily körben a legkedvezőbb hatás elérésére a tervezésekor bizonyos rendszabályokat alkalmaznak. Ha azonban az egyes cellák egymástól eltérő önkapacitásúak, az alkalmazott rendszabályok mégsem érvényesülnek, ha a körhöz eredetileg igazított cellát mással helyettesítjük. A kapacitást egyebek között irodák közötti rekesztőhártya sága szabja meg. A találmány rendszereknél e vastagság teljesen megszabott, mert a rekesztőréteget külön rendezzük el, nem pedig úgy, mint a rézoxiduldetektoroknál, melyeknél a záróréteg a réz-alapfémből a félvezetővel egyidejűleg oxidáció révén nő. 70 az elekvastagszerinti 45 50 55 60 65