129684. lajstromszámú szabadalom • Léghevítésű fűtőberendezés
Megjelent 1942. évi június hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 129684. szám Il/h. osztály. — N. 3617. alapszám. Léghevítésű ííílőberendezíés. Kémeri Nagy Kálmán fényképész, Kába. A bejelentés napja; 1941. évi április hó 22. Már ismer©Lesek1 obyan fűtőberendezések, amefyek lényegileg kályhából és ehhez csatlakozó, több helyiséget fűtő csövekből, ill. vezetékekből állnak. Az ilyenféle berande-5 zések egy részénél a íűlővezetékek füstcsövek, melyek a kályha elégési gázainak hőjét a lehetőségig jól kihasználni hivatottak. A fűtőcsöves berendezésnek nagy hátránya azonban, hogy a füstcső mindig meglevői, 10 ül. előbb-utóbb képződő tömítetlen helyein ál: a fűlendő helyiségbe füst szivárog, mely egyrészt egészségtelen, másrészt kormoz. Ismeretesek továbbá olyan központi fűtőtelepek is, amelyeknél a fűtővezetékek mesterségesen hajlott, felmelegített levegőt szállítanak nagyszámú fűlendő helyiségbe. Ipari célokra, nevezetesen szárításhoz, hasonló fűtő és hőkicserelő berendezések ismeretesek. A találmány célja a léghevítésű fűtés, decentralizáltabb alkalmazása épületekben több helyiség fűtésére egyetlen kályha segítségével, valamint az épület előtti, kemény felületű járda melegítésére, hogy té-25 len a járdáról a reáfagyott jégkérget leolvaszthassuk. Az elsőnek említett célra tervezett fűtőberendezés is ismeretes már a 104.650. számú magyar szabadalmi leírásból. Ez a fűtőberendezés azonban a kályhá-30 ból két légcső révén kinyert hőt csak oly csekély mértékben hasznosítja, hogy általában még 2—3 helyiség kellő hőmérsékletét sem tudja biztosítani. A találmány szerinti fűtőberendezésnél 35 a kályha, magában véve ismert módon, 15 20 a tüzelőtér fölött számos, egymástól független légcsövet tartalmaz, melyek a kályha mellső ós hátsó oldalán egyaránt nyitottak és a kályha fűtőfelülelét tetemesen megnövelik. A találmány szerint a légcső- 40 vekben felmelegedett levegőt a kályha és a szomszédos helyiségfal között köztartófalak segítségével létesített zárt térbe vezetjük, melybe valamennyi légcső hátsó vége lorkollik. Ezt a zárt teret a következőkben 45 fűlőkamrának nevezem. A fűtőkamrában összegyűlt, erősen felmelegedett levegőt egy vagy több fűtővezelék révén, megfelelő faláttöréseken keresztül, több fűlendő helyiségbe vezetjük. A fűlőlcvegő áramlásának biztosítására 50 a íűlővezetéknek a kályhától távolabb eső vége szokásos füstkéményhez vagy külön légkéményhez csatlakozik, melyben a szükséges természetes léghuzam uralkodik. Szeles időben előfordulható léghuzam-vissza- 55 csapás meggátlására a kémény tetejére, ismert módon, szélkakast szerelhetünk. A szélkakas ismert léghuzam-fokozó szervekkel lehet kapcsolatos, melyeket a külső szél működtet. A kályhát tartalmazó helyiség- 60 bői elvont levegő pótlására e helyiségbe, alkalmas módon és helyen, a szabadból friss levegőt vezetünk be. A fűtőlevegő áramlását, magában véve ismert módon, kéménycsatlakozás helyett 65 ventillátorral is biztosíthatjuk, melyet a fűlővezetékbe szerelünk. Ekkor sincs szükség külső friss levegő bevezetésére. A le- t •
