129514. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagymolekulájú zsírsavak előállítására parafin-szénhidrogének oxidálása útján

Megjelent 1942. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^SBfí SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 129514. szám Xl/b. (IV/h/1.) osztály. — R. 8132. alapszám. Eljárás nagymolekulájú zsírsavak előállítására paraf in szénhidrogének oxidálása útján. Ruhrchemie Aktiengesellschaft cég, Oberhausen-Holten (Németország). A bejelentés napja: 1941. évi május hó 30. — Németországi elsőbbsége: 1940. évi június hó 28. Nagy molekulájú zsírsavaknak előállítása parafiniszénhidrogének oxidálása útján már ismeretes. Az oxigént ez esetben levegő, oxigén, nitrogénoxidok vagy egyéb oxigént 5 leadó vegyületek felhasználásával addicionáltatják. Kiindulási anyagokul főképen a barnaszénnek vagy a kőolajnak messzemenően nagy mértékben elágazó alacsony olvadásponíü parafinszénbidrogének alkotta J0 parafinjait alkalmazzák. Az effajta nyersanyagok telített szénhidrogéneken kívül legtöbbször még oxigéntartalmú vegyületek (savak, észterek és máseffélék) csekély mennyiségeit tartalmazzák, melyek az oxi-15 gén addicionállatását lényegesen megköuynyítik. Jelentékenyen nehezebben alakíthatók át zsírsavakká a csaknem csupán telített szénhidrogének alkotta, oxigént tartalmazó ve-20 gyületektől gyakorlatilag teljesen mentes szintézises parafinok. E parafinok oxidálását a legtöbb esetten oxigénnel vagy oxigéntartalmú gázokkal (levegővel) célszerűen, pl. fémoxidok vagy fémsók alkotta 25 alkalmas katalizátorok felhasználása mellett végzik. Kénsavas krómsóoldatokkal való oxidálást eddig gyakorlatilag nem alkalmaztak, mert ez csupán teljesen elégtelen hozadékot eredményez. 30 Azt találtuk már most, hogy szénoxidhidrogénezéssal kapott nagymolekulájú szintézises parafinokat krómsóoldatok segélyével értékes zsírsavkeverékekké jó hozadékkal alakíthatunk át, ha a reakciót többször megismételjük. Emellett, célsze- 35 rűen cseppfolyós fázisban, a kérdéses parafinolvadáspontot csekéllyel meghaladó hőmérsékleten dolgozunk. Az így kapott zsírsavkeverékek montánviaszok oxidálási termékeihez messzemenően hasonlítanak 40 és viaszemulziókká könnyen feldolgozhatók. Különösen alkalmasak e célra a 95 C°-on és azt meghaladó hőmérsékleten olvadó szintézises keményparafinok. Hasonló jel- 45 legű zsírsavkeverékeket kielégítő módon a szénoxidhidrogénezésnek megközelítőleg 52—-60 C-on olvadó táláb parafinjaiból is kaphatunk. Szénoxidhidrogénezéssel kapott szintezi- 50 ses parafinok bikromátkénsavval való ismételt oxidálása említésreméltó és meglepő eredményekre vezet. Igen nagymolekulájú savak keletkeznek, melyekben a szénhidrogénmolekula csak csekély mér- 55 tékben bonlócloll le. Az oxidált termékek tehát a kiindulási anyagokkal csaknem pontosan azonos keménységüek. Ha ezzel szemben nagymolekulájú, különösen szintézises parafinokat levegővel 60 vagy hasonló oxidálószerekkel oxidálunk, akkor a molekula nagy mértékben felhasad. Wittka »Gewinnung der höheren Fettsäuren durch Oxydation der Kohlenwasserstoffe« (1940) című művének 30. lap- 65 ján foglaltakból például kitűnik, hogy va-