129255. lajstromszámú szabadalom • Eljárás magnéziumból és magnéziumötvözetekből álló öntvények hegesztésére

Megjelenít 1942. évi március hő 16-án. »A^TAItKíEÁtTI SMMDILMI BIRÖSAG SZABADALMI LEÍRÁS 129255. szám XVI/d. osztály. — F. 8954. alapszám. Eljárás magnéziumból és inagnézíumölvözelckből állá öntvények hegesztésére. I. G. Farbenindustrie Aktiengesellschaft, Frankfurt a/M. Pótsiabacialom a 127207. sz. förzszabadatomhoz. A bejelentés napja : 1937. évi január hó 4. — Németországi elsőbbsége: 1936. évi március hó 3. 35 40 magnéziuniötvözeíeken nem idéznek elő azok megtámadásával továbbhaladó korró­ziót, nem a hegesztőszernek valamely al­katrészét képezik, hanem azokat rekesz alakjában a tulajdonképeni hegesztési fo­lyamat foganatosítása előtt a hegesztendő helyek köré fektetjük, illetve a hegesztendő helyekre és azok környezetére felvisszük1 . Kitűnt, hogy e munkamóddal reakcióképes sóknak a hegesztőhelyen való zárványát vastagfalú öntvényeknél is teljes biztonság­gal elkerülhetjük, amennyiben ugyanis ned­ves levegőn való huzamosabb tárolás után 45 sem lehetett a hegesztőhely környezetében korróziós jelenséget megfigyelni. A hegesztési folyamat foganatosítása előtt felviendő réteg előállításához a tapadóké­pességre való tekintettel csupán oly savat 50 vagy savanyú sók oly oldatait használhat­juk, amelyek jelentősen viszkózuk. Ehhez el­sősorban alkalmasak tehát maguk a foszfor­savak (orto-, piro- vagy metafoszforsaA'), valamint foszfátoknak, illetve oxidoknak e 55 savakban való oldatai. Példa: Két öntvény hegesztéséhez a létesítendő hegesztőhely körzetére tömény foszforsavat vékony rétegben akként viszünk fel, hogy 60 minden oldalon mintegy 2—3 cm-rel a tu­lajdonképeni hegesztési varraton túl nyúl­jon. A hegesztést magát azután a szokásos, * Ez a nap az 5930/1939. M. E. sz. rendelet 2. §-a értelmében a volt csehszlovák sza­badalmi hivatalnál annak idején tett bejelentés napja. A 127207. sz. tőrzsszabadalom tárgya ha­logénsótartalmú hegesztőszer magnézium­hoz és magnéziúmötvőzetekhez, amely oly savat vagy oly savak savanyú kémhatású 5 sóit tartalmazza, amelyek a hegesztési hő­mérsékleteken kevésbbé illékonyak és erő­sebbek, mint a megfelelő halogónhidrogén­sav és amelyek önmagukban vagy amelyek­nek reakciós termékei a magnéziumot vagy 10 a magnéziumötvözetet nem támadják meg. Ennek az eljárásnak továbbfejlesztése­ként kitűnt, hogy az ekként összetett he­gesztőszer használatakor, kiváltképen vas­tagfalú öntvények hegesztésekor reakcióké-15 pes sózárványok keletkezését nem lehet tel­jes biztonsággal elkerülni. Ezek a sózárvá­nyok azonban nem a hegesztési helyen ma­gán lépnek fel, hanem mindig annak kör­nyezetében, illetve szélén, mégpedig ott, 20 ahol a hegesztendő részeket a hegesztő­láng oxidáló része a legerősebben heví­tette. A találmány tárgya, a 127207. sz. törzs­szabadalom szerinti eljárás továbbfejlesz-25 tése, melynek értelmében az esetleges klo­ridmaradékok elbontására való oly savak savanyú kémhatású sói, melyek a hegesz­tési hőmérsékleten kevésbbé illékonyak és erősebbek, mint a megfelelő halogénhidro-30 génsavak és amelyek önmagukban, illetve melyeknek reakciós termékei a halogénsó­tartalmú hegesztőszerrel a magnézium és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom