129248. lajstromszámú szabadalom • Refraktométer zavaros folyadékok vagy kásás anyagok fénytörőképességének meghatározására

Megjelent 1942. évi március M 2-án. AAttíAK KIRALII SZABADALMI BIBOSAG SZABADALMI LEÍRÁS 129248. szám. VH/d. oszlály. — Z. 2394. alapszám. Refraktométer zavaros folyadékok vagy kásás anyagok fényiörőképességének1 meg­határozására. Carl Zeiss cég, Jena. A bejelentés napja: 1941. évi június hó 13. — Németországi elsőbbsége: 1940. évi június hó 19. Folyadékok fénytörőképességének meg­határozásához rendszerint refraktométert, tehát oly készüléket használnak, amelynél a vizsgálandó folyadék sík felülettel, ne-5 vezetésen mérőprizma, úgynevezett mérő­felületével érintkezik, mimellett a fény e mérőfelületen jelentkező teljes visszaverő­désének határvonalát távcső látmezejében keresik fel. E vizsgálatokat általában két-10 féle eljárással végzik, amennyiben az em­lített határvonal helyzetét vagy áteső vagy visszavetett fényben határozzák meg. Az el­ső eljárás jól alkalmazható színtelen vagy csak gyengén színezett folyadékok vizsgá-15 tatakor, míg a második eljárást erősebb színezésű folyadékok esetében alkalmazzák. A látmezőnek az áteső fényben sötétebb része visszavetett fényben világossá válik, mert ez a körzet a mérőfelület teljes fény-20 visszaverésének (totális reflexiójának) kör­zete. A mezőnek a másik, áteső fényben világosabb része visszavetett fényben ke­vés'bbé világos, mert a mérőfelület e kör­zetére eső fény egy része e folyadékba ha-25 tol és nem jut a távesőbe. Kitűnt, hogy az ismert refraktométerek kifogástalan vizsgálati eredményeket ad­nak, ha a vizsgálandó folyadékok tiszták. Zavaros folyadékok vizsgálatakor azonban 30 nehézségek adódnak, mert a mező söté­tebb része a zavarodást okozó és a folya­dékban lebegő részecskéken jelentkező fényelhajlás következtében világosabbnak látszik. A sötétebb rész e megvilágítása 35 a vizsgált folyadék zavarosságának mérté­kétől, valamint a megvilágítástól függ, te­hát változó jelenség és bizonyos esetek­ben a határvonal mindkét oldalán a mező világosságában fennálló különbségeket tel­jesen kiegyenlítheti, úgyhogy a vizsgálat- 40 kor a határvonal nem ismerhető fel. A találmány célja e nehézségek kiküszö­bölése és a találmány oly refraktométer, amellyel zavaros folyadékok is jó ered­ménnyel vizsgálhatók. Ezen túlmenően a 45 találmány szerinti refraktométerrel ká­sás, sőt szilárd, képlékeny vagy rugalmas anyagok, mint például viasz, vagy lágy­gumi fénytörőképessége is meghatározha­tó. A találmány szerinti refraktométer 50 szerkesztésekor abból indultunk ki, hogy az a fény, amely a vizsgált (anyagban je­lenlevő, a zavarosodást okozó részecskéken elhajlik, a méréshez felhasználható, míg 55 a mérőfelületen teljes mértékben visszave­tett fény nem juthat a távcsőbe. A refrak­tométernek mérőhasábja van, melynek egy és ugyanazon síkra merőleges határolófe­lületei közül az egyik a fényt bevezeti, a másik a fényt kivezeti, míg a hasáb har­madik felülete a mérőfelületet alkotja és a vizsgálandó anyaggal érintkezik. A ki­tűzött feladat ilyen .szerkezetű refraktomé­terrel megoldható, ha gondoskodunk ar­ról, hogy a mérőhasábnak a fényt bebocsá- 65 tó felülete a mérőhasáb mérőfelületé vei gyakorlatilag párhuzamos. A megvilágítás módja ez esetben a mikroszkópiában is­meretes sötét mezőmegvilágílással hason­lítható össze. 70 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom