129181. lajstromszámú szabadalom • Szivar- vagy szivarkaszipka és hozzávaló betétcső

Megjelent 1942. évi március hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI RIROSAG SZABADALMI LEIRAS 129181. szám. VI/©, osztály. — H. 10857. alapszám. Szivar- vagy szivarkaszipka és hotóávalói Wetétcső. Herczegh Arthur magánzó/ Budapest. A bejelentés napja: 1940. évi március hú 5. A szivar- és sziviarkaszipkák hlasználatáná;! mutatkozó, legkellemetlenebb hátrány az, hogy a dqhánj'füst melléktermékei a szipka belső falára lecsapódnak, azt elkátrá-5 nyosítják, amint azt népszerűen nevezik: a szipka elbagősodik. A szipka alapos kitisztítása meglehetősen körülményes művelet, melynek elvégzésérc különböző megoldásokat kerestek. 10 így például a szipkát palástja mentén szétnyitható vá tették, hogy furata tiszlílás céljából könnyebben hozzáférhető legyen. Készítettek különböző betéteket, amelyeket a szipkában helyeztek el. Mindé megoldások 15 azonban azzal jártak, hogy a szipkának a •betétek elhelyezése céljából két részből kellett állania és a részek egybefogására különböző elgondolások voltak. A találmány egy darabból álló, oly szip-20 ka, és hozzátartozó csőbetét, mely utóbbi a szipka furatába helyezhető és cserélhető lanélkül, hogy a szipkát szét kellene szedni. A szipkának a szokásos, hengeres furata van, melybe a furat méreteinek meg-25 felelő', tetszőleges anyagból készült, hengeres cső tolható. Lényeges, liogy a betét-cső hossza egyenlő legyen a furat hengeres részének hosszával és külső átmérője csak annyival legyen kisebb a furat 30 átmérőjénél, hogy könnyűszerrel legyen betolható, de elég szorosan üljön a furatban. A méretkülönbség a szipka furata és a betétcső külső átmérője között íaz érintkező 40 45 50 felületek (a furat belső fala és a betétcső 35 külső palástja) érdességétől függ. A betétcső behelyezése ugyanis a szipkába olykép történik, hogy a betétcsövet a szipka furatának végéhez illesztjük, éspedig úgy, hogy tengelye, egybeessék a furat tengelyével (azaz annak folytatása legyen) és azután betoljuk a formába. A fent leírt átmérőkülönbség folytán a betolás könnyein megy és ha a betétcső már bent van a furatban, ,az érintkező felületek között fellépő súrlódás a betétcsövet oly mértékben rögzíti a furatban, hogy az »magától« ki nem eshet vagy ki nem rázódhat és eltávolítását közvetlenül reá ható, külső erővel kell végezni. Ez pedig olymódon történik, hogy a furatba, fent leírt módon, másik' betétcsövet tolunk. Ennél a mítveletnél ia betolandó betétcső körgyűrű alakú vége a furatban levő betétcső azonos alakú és méretű betétcső végére illeszkedik és ezt 55 maga előtt tolja a furat másik vége felé, míg azon ki nem esik. Ilyen módon történik íaz elkátrányosodolt betétcső Való kicserélése is. A fent mondottakból kiviláglik, hogy a 60 jeleli leírásban ismertetett szipkának a betétcső eltávolítása céljából azért nem kell — más megoldásoktól eltérően — szétszedhelőinek lennie, mert a szipka hengeres furatának bármelyik keresztmetszietq 65 a fent mondottak szerint — néhány százjadmilliméterrel — nagyobb a resztmetszeténél s nincsen sehol sem, mely a betétcső be- vagy betétcső keegy pont kitolását >